Bár a magánéletüket gondosan óvják, a napokban megjelenő Szoboszlai-sztori című könyvben Szoboszlai Zsolt, Dominik édesapja több családi történetet is megoszt az olvasókkal. Az legerősebb történet Domi születéséről szól – ami, ha az orvosokra hallgatnak, nem is történt volna meg.
Dominik édesanyja, Szoboszlai Zsanett a középiskolás évei alatt küzdött egy durva betegséggel: egyik reggel arra ébredt, hogy nem tudja megmozdítani a lábát.
„Három hét kutakodás után sokízületi gyulladást diagnosztizáltak nála, ami az összes belső szervét megtámadta” – idézi a story Szoboszlai Zsolt szavait a könyvből.
A Szoboszlai-sztori című könyv október 3-án jelenik meg
Évekig tartó kálvária kezdődött, Zsanettet többször vitte rohammentő Pécsre, lefogyott, borzasztóan gyenge volt. Végül egy természetgyógyászatban is jártas belgyógyászhoz fordultak, aki megtalálta a megoldást, megtisztította a szerveket, és Zsanett elhagyhatta a szteroidos gyógyszereket, egy év után pedig, csodával határos módon, tünetmentessé vált.
A csodát csoda követte, ugyanis legnagyobb örömükre kiderült, hogy gyereket várnak – ám az orvosok közel sem voltak ennyire lelkesek a hír hallatán: az volt a vélemény ugyanis, hogy az éveken át húzódó súlyos betegség és a szteroidos kezelések után túl nagy a terhesség kockázata, el kell vetetni a magzatot.
Zsanett összetört a hír hallatán, de eldöntötték: mindenképpen szeretnék megtartani a babát, így személyesen keresték fel a pécsi orvosukat.
Mikor lesz nagyobb esélyem arra, hogy normális gyereket szülök, ha nem most, amikor két éve tünetmentes vagyok, nem szedek gyógyszereket, és a baba egyből megfogant?
– tette fel a kérdést a rendelőben Zsanett. Az orvos, némi töprengés után elismerte, Zsanett valóban most van a legjobb állapotban arra, hogy anya legyen, próbálja meg kihordani a gyermeket. A kismamát veszélyeztetett terhessé nyilvánították, az utolsó napokat a SOTE klinikáján, Budapesten töltötte. Dominik végül 18 órás vajúdás után, császármetszéssel jött a világra.
„Így született meg Domi 2000. október 25-én, 15 óra 3 perckor. Pólyában hozták ki a folyosóra. Ahogy a kezembe vettem, megfogadtam, hogy egy életre felhagyok minden hülyeségemmel…”– emlékszik vissza az első pillanatokra Szoboszlai Zsolt, aki ma már egy gyönyörű kislány büszke nagypapája.
