Láttad már a Sárkányok Kabul felettet?
Sajnos még nem. A mai sajtónapon nem tudtam ott lenni. Most fejezek be egy forgatást Szlovákiában, és sajnos az édesanyám sincs jól, most jövök a kórházba hozzá.
Remélem, nincs nagy baj.
Sajnos nagyon nincs jól. Már a kórházban sem tudnak rajta segíteni. Kapja az infúziókat és a kezeléseket, de úgy érzem, hogy már csak elnyújtják az utat addig, ami úgyis elkerülhetetlen. Amikor épp nincs kórházban, akkor otthon vigyázunk rá, mert már teljesen ágyhoz kötött.
Dietz Gusztáv a Sárkányok Kabul felett című filmben (forrás: Szupermodern Stúdió)
Furcsa ezek után filmekről beszélgetni, de ez az apropója a beszélgetésünknek. A magyar mozikban a héten mutatják be a Sárkányok Kabul fölött című filmedet, közben meg Szlovákiában zsinórban a sokadig filmedet forgatod. Hogy lett belőled népszerű szlovákiai filmszínész?
A Külön falka című filmem annak idején egy szlovák-magyar koprodukció volt, szóval már akkor kapcsolatba léptem a szlovák filmgyártással. Utána hívtak a Mikibe, ahol egy bűnözőt kellett eljátszanom. Aztán jött A harcos, amiben egy MMA edző testhezálló szerepét kaptam. Épp Pozsonyban voltam a hotelszobámban, amikor csörgött a telefonom, és egy szlovák producer hívott, hogy ha már itt vagyok a városban, leülne velem egy kávéra. Mondta, hogy egy vígjátékot forgat a legjobb cseh és szlovák színészekkel, és szeretne felkérni engem a harmadik főszerepre. Én csak pislogtam kissé értetlenül. Mondom neki, hogy szlovákul nem tudok, és színész sem vagyok.
Tény, hogy játszottam pár filmben, de azzal kerestem a pénzemet, hogy csúnyán néztem és mélyen dörmögő hangon beszéltem.
Röhögött, és mondta, hogy ebben a vígjátékban is lehet csúnyán nézni és mély hangon dörmögni. Biztos benne, hogy meg fogom oldani. Abban maradtunk, hogy majd átküldi a forgatókönyvet. A forgatókönyvet azóta se kaptam meg, de a filmet már leforgattam. Vettem egy nagy levegőt és bevállaltam. Szerencsére alig volt szövegem, és ami volt, az is magyarul. És azt kell, hogy mondjam, hogy imádtam. A rendező, a stáb, mindenki csodás volt, rengeteget segítettek. Sokszor úgy éreztem, hogy bénázok, mert nem mindig értettem, amit mondanak nekem, de a színésztársaim tényleg annyira jók voltak, hogy a saját játékuk mellett még arra is tudtak energiát fordítani, hogy engem jelekkel instruáljanak, hogy mikor kell csúnyán néznem vagy épp mély hangon dörmögnöm.
Nem vagyok egy könnyen meghatódó típus, de amikor a végén el kellett búcsúznom tőlük, egy kicsit elérzékenyültam. Megtapsoltak, aztán sorban oda jött hozzám mindenki elbúcsúzni: nem állítom, hogy nem volt gombóc a torkomban. És ezzel még várhatóan nincs vége a szlovák kalandjaimnak: úgy néz ki, hogy tavasszal is forgatok ott egy sorozatot, ahol megint csúnyán nézek és néha dörmögni is fogok.
Azért valahol elképesztő, hogy sikert sikerre halmozol egy országban, aminek nem beszéled a nyelvét.
Amikor ilyen kevés szöveggel kell dolgoznom, azt még meg tudom oldani. Komolyabb szövegeket, shakespeare-i monológokat nem tudnék elmondani – mondjuk azokat magyarul sem. Valamiért karmolják a formám, és ez jó érzés.
Amikor anno a Külön falkát forgattad, sejtetted, hogy ezzel egy új karrier útjára léptél, vagy egyszeri kalandként tekintettél rá?
Sosem voltak filmes ambícióim, sőt eleinte meg voltam ijedve a szerepléstől. Akkor kezdtem el felfogni, hogy ebből valami több is lehet, amikor Magyarországon, Olaszországban és Törökországban is engem választottak a legjobb férfi főszereplőnek különböző filmfesztiválokon. Aztán ott volt Karlovy Vary, ahol egy másfél perces álló ovációt kaptunk a szakmai közönségtől, szóval lassan ugyan, de én is elhittem, hogy lehet itt keresnivalóm. És azóta folyamatosan kapom a lehetőségeket.
Az a helyzet, hogy egy ideje a színészkedéssel jóval több pénzt keresek, mint az edzői munkámmal, és két lány apjaként azt is számításba kell vennem, hogyan tudom a leghatékonyabban támogatni az életüket.
Abba az irányba megyek, ahol látok esélyt a fejlődésre.
A Külön falka előtt egyébként milyen pályát képzeltél el magadnak?
Csináltunk egy MMA-szövetséget, Növényivel volt egy közös akadémiánk, szóval edzőként láttam az utam. Aztán Növényivel nem úgy alakult a kapcsolatunk, ahogy szerettem volna, ezért ezek az álmok elveszni látszottak, és pont időben jött helyette a filmezés. Amennyire féltem tőle, most annyira boldogan csinálom. A Sárkányok Kabul felett forgatása is nagy élményt jelentett.
Mi volt a legjobb ebben a filmben?
Az egész lövöldözősdi, a stáb, meg az, hogy kaptunk egy jó katonai kiképzést. Persze ettől még nem lettünk katonák, szó sincs erről, de nagyon éltem ezt az egészet. Imádtam a csapatot, jóban lettem nagyon sok emberrel. A kész filmet még nem láttam, de amit a forgatás napjain visszanéztem a monitoron, az úgy tűnt, hogy nagyon rendben van.
Egyébként téged vonzott valaha a katonaság? Voltál katona?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én egy ilyen katonás gyerek vagyok. Őszintén megvallva, én egy eléggé szabadságvágyó, öntörvényű fickónak tartom magam.
Nem hinném, hogy az én fajtám katonának való.
Ezzel együtt azt mondom, hogy nagyon örülök, hogy most mégis belekóstolhattam egy kicsit. Továbbra sem szeretnék katona lenni, Afganisztánba se vágyom, de kalandnak csodálatos volt. Katona pedig nem voltam, megúsztam, hogy besorozzanak. Szerintem mindenki jobban járt így. (nevet) Rosszul éreztem volna magam én is, mások meg miattam érezték volna rosszul magukat. Annak meg mi értelme lett volna?
Ettől még a színészként a katonáskodás tudott élvezetes lenni?
Marcona arccal rohangáltam és ugráltam föl-alá. Annyira imádtam, hogy szegény kaszkadőrömnek alig hagytam melót. Szólt is a srác, hogy ha már ott van, néha hagyjam, hogy ő is csináljon valamit, mert csak unatkozik a melegben. De ha hagyom, akkor meg én unatkoztam volna. Azt meg nem kellett eljátszanom, hogy melegem van, mert a forgatás idején nagyon-nagyon meleg volt.
Érdekes, hogy azt mondod, hogy szereted a szabadságot és nem szereted annyira a fegyelmet, ugyanakkor a küzdősportos karrierhez is óriási fegyelemre van szükség…
Vannak emberek, akikre felnézek, és akik után szívesen megyek, viszont szeretem magam kiválasztani, hogy kik azok, akikkel kapcsolatban vállalom az ilyen alá-fölérendelt szerepet. Nem szeretem, ha más mondja meg, kinek a szavára kell ugrálnom.
Jelenet a Sárkányok Kabul felett című filmből (forrás: Szupermodern Stúdió)
Nem csoda, hogy a küzdősportok közül is pont az egyik legszabadabb szabályrendszerűt, az MMA-t választottam, amiben – bár ez idővel finomodott – szinte bármit szabad. Lehet egymás fején taposni, feszíteni, fojtani, vagyis elég szabados a világa. De attól még ebben is van fegyelem. Fantasztikus embereket ismertem meg a sportban, és
megtanultam, hogy lehet egymást úgy hülyére verni, hogy közben nem hangoskodunk és nem szidjuk egymás anyját.
Mindenki beletette a melót kőkemény edzések formájában. A brazil jiu jitsu volt a legkeményebb, ott aztán nagy volt a lemorzsolódás. Ha tízen elkezdik, közülük csak egy jut el a fekete övig. Hihetetlen egy sport, minden ízületet arra húznak, amerre elvileg nem lehet. Egy kicsit őrültnek kell lenni hozzá. Mindent félre kell tenni, hogy csak a cél lebegjen az ember szeme előtt, és menni, menni, menni, menni… Ehhez egy bizonyos embertípusra van szükség, és én mondjuk ilyen vagyok. De szeretem megválogatni, hogy kire nézek fel és kinek a szavára hallgatok.
A küzdősportos korszakod gondolom számos sérüléssel járt. Ezek egy része a mai napig tud fájni?
Nézd, 49 éves vagyok, innentől kezdve azért már elég sok mindent érzek. Mostanában sokat forgattam, így elég sok edzést kihagytam: amikor nem edzek, akkor előjönnek a fájdalmak. Elkezd fájni a csuklóm, az ujjaim, az ízületeim… Érdekes, hogy amikor edzésben vagyok, akkor ez gyakorlatilag mind eltűnik. Megszoktam a fájdalmat, szerintem a fájdalom egy megszokható dolog. Persze van a fájdalomnak egy olyan foka – például, ha az embernek szétszakad a keresztszalagja – , amit már nehezen lehet bírni, de például részleges keresztszalag-szakadással én már jártam edzeni.
Egyébként már megszámolni sem tudom, hányszor mondták nekem különböző orvosok, hogy hagyjam abba, mert, ha nem, akkor ez lesz vagy az lesz. Felírtak nekem mindent és annak az ellenkezőjét is: voltak gyógyszerek, amiktől görcsös rohamokat kaptam. A fejsérüléseimre olyan orvosságokat írtak fel, amiktől elkezdtem rosszul érezni magam. Ha azon az úton megyek tovább, ma már nem élnék, de én nem ezt az utat választottam. Találtam egy olyan neurológust, aki segített abban, hogy mozgás, egyensúlykeresés és tanulás segítségével javítsak a problémáimon. Elértem, hogy a sérült területek munkáját átvegyék az agyam ép területei. Ebből a szempontól a Külön falka pont kapóra jött: a filmhez sokat kellett tanulnom, és a tanulás a fejlődésemben is segítségemre volt. Volt idő, amikor komoly gondjaim voltak a rövidtávú memóriámmal. Mindig mindent kerestem, nem emlékeztem, mit hová raktam le. Ma már minden jobb, pedig nem szedek gyógyszereket, egyszerűen csak csinálom az edzéseket. Frissnek érzem magam szellemileg és fizikailag is.
A Sárkányok Kabul felett november 20-tól látható a hazai mozik műsorán.
