Krencsey Marianne eredetileg rendezőnek készült, de jött egy filmszerep, amire nem lehetett nemet mondani, és aminek hatalmas sikere egycsapásra megváltoztatta a jövőjéről alkotott elképzeléseit: ez volt a Liliomfi című ikonikus magyar komédiában az imádnivaló Mariska szerepe. A forgatáson szerelem is szövődött: nem, nem a partnerével, Darvas Ivánnal szerettek egymásba, hanem a rendezővel, Makk Károllyal. Makk elhagyta miatta Psota Irént, és 1957-ben össze is házasodtak.„Tündérmese kezdődött” – írta memoárjában a színésznő – ám a tündérmese hamar pszichothrillerbe fordult, amikor az állambiztonság megpróbálta őt beszervezni.
„Azt akarták, hogy a férjemről írjak jelentéseket, de erre nem voltam hajlandó. A nyugalomnak azonban nagy ára lett.”
Bár rengeteg filmben szerepelt, köztük olyan népszerűekben is, mint A Tenkes kapitánya vagy Az aranyember, egyre inkább érezte a rendszer szorítását. Makk Károlytól időközben elvált, és később hozzáment dr. Nemes Gyula nőgyógyászhoz, de ez sem hozott számára könnyebbséget: Aczél György, a kultúrpolitika vezető alakja többször is magához hívatta, és követelte, hogy jelentsen. Ő azonban határozottan visszautasította.
„Először nem kaptam színházi szerződést, majd egyre kevesebb filmszerepet, végül még abból a filmklubból is kizártak, amelynek egyik alapítója voltam”
– mesélte később.
1966-ban férjével disszidálni próbáltak, de szándékukat a hatalom megsejtette. Aczél személyesen vonta be az útlevelüket. Végül dr. Nemes egyik hálás páciense – akinek az életét köszönhette – intézte el, hogy egyszeri határátlépésre jogosító iratot kapjanak. Új-Zélandra indultak volna, ám tizenhat hetes bolyongás után végül New Yorkban kötöttek ki, ahol a férj nővére élt. Egy évvel később ott született meg egyetlen gyermekük, Vince.
Az amerikai élet azonban küzdelmes volt. Ahhoz, hogy férje magánpraxist nyithasson, angol nyelven is újra diplomáznia kellett. Ez idő alatt Krencsey banki asszisztensként, később egy nyugdíjfolyósító ügyintézőjeként dolgozott, végül férje mellé szegődött segítőnek – pedig korábban megfogadta, hogy sosem fog irodai munkát vállalni.
Tizenhárom éves koromtól kezdve rövidebb-hosszabb ideig dolgoztam minden nyári szünetben, ki akartam próbálni mindenfélét. Voltam »bébiszitter«, bolti kiszolgáló, irodai alkalmazott ismerős, baráti helyeken; legutóbb sztálinvárosi betonútépítő hat hétig. Megfogadtam, hogy mindent vállalok, csak irodai alkalmazott nem leszek – aztán mégis több mint húsz évet dolgoztam bankban, nyugdíjintézetben, végül pedig orvosi rendelőben Amerikában
– írta önéletrajzi könyvében.
Élete utolsó éveiben Alzheimer-kórral küzdött, férje gondoskodott róla egészen 10 évvel ezelőtti haláláig. New Yorkban hunyt el, de végakaratának megfelelően Magyarországon temették el.
9 fotó
