Bár Reviczky Gábor ötvenéves pályafutása során sikert sikerre halmozott a gyermekkor és a kamaszévek nem voltak zökkenőmentesek. „Parlagon nőttem föl, és kész csoda, hogy nem lettem bűnöző. Négyévesen már egyedül jártam horgászni a bányagödrökbe. Most már merek beszélni róla: annak idején örökös életveszélyben voltunk a haverokkal. Nyolcan voltunk, én utólag csapódtam hozzájuk. Spica, a vezér csak hosszas megfigyelés után választott be a bandába. Eldugott fegyvereink voltak, hadgyakorlatokat tartottunk. Egész gyerekkorunkban gránátokat, föl nem robbant bombákat szedtünk szét.”– meséli Király Levente legújabb interjúkötetében, amelyet a story.hu szemlézett.
Reviczky Gábor (Fotó: Schumy Csaba)
A minden rosszba belekeveredő, ám életvidám gyereket kamaszkorától édesapja egyedül nevelte, miután skizofréniában szenvedő édesanyja 37 éves korában öngyilkos lett, egy vonat elé ugrott.
13 éves voltam. Egy kamasz fiú életében rettentően nagy károkat tud okozni egy ilyen súlyos tragédia, kiváltképp a szeretet átadásában, mert nem volt minta, nem volt meg az anyai szeretet, nem kaptam ölelést. Márpedig tudjuk, a szeretet mindenkit valamilyen formában meggyógyít.
Az édesanyja elvesztésének máig feldolgozatlan emléke vezethetett a színész két évvel ezelőtt diagnosztizált rákbetegségéhez. Legalábbis ezt vallja Reviczky Gábor, aki először műtéten, majd hosszú orvosi kezelésen esett át, mire legyőzte a gyilkos kórt.
Tulajdonképpen fel sem fogtam, amikor megtudtam, hogy rákom van. És nem is akármilyen, mert még áttétek is vannak. Tulajdonképpen ezért vállaltam be a kemót is, mert a PET-CT-n derült ki számomra is, hogy itt bizony komoly dolog lesz, és az egy nagyon csúnya halál a csontrák, mivel csontos áttéteim vannak. Vagyis voltak, gondolom én mert a hatodik, rettenetes erős kemó, az szerintem az összes rákos sejtet elpusztította, és még a normál sejtek között is egy kis rendet csinált.
Bár a rákos sejtek elpusztultak, úgy véli a gyógyulás nem csak a műtétnek, és az azt követő kezeléseknek volt köszönhető. Az égiek ugyanis ezúttal is komoly szerepet játszottak abban, hogy megmeneküljön a haláltól.
„Kint ültem a teraszon, és éreztem, hogy körülvesz egy nagyon erős energia. Egy nagyon erős sugárzást éreztem magam körül, és egyszer csak átment színbe is. Egy narancsszínű ív vett körül, és tudtam, hogy meg kell köszönnöm. Egyszer csak megszólalt egy hang, hogy ’Meggyógyultál!’ Teljesen meg voltam döbbenve.”
