„Tönkre vagyok menve” – ezzel a súlyos mondattal zárta tavaly decemberi, a Szendvicsgeneráció című podcastban adott interjúját a Gaskó Balázs, akit 33 év után küldtek el a közmédiából. A televíziós szakember most a 24.hu-nak adott interjúban beszélt, kendőzetlen őszinteséggel a harminc éve tartó alkoholizmusáról, volt munkahelye „szocialista üzemi” fordulatáról és arról, hogyan boldogult álláskeresőként a civil munkaerőpiacon.
Gaskó Balázs (MTVA Fotó: Zih Zsolt)
A beszélgetésből kiderül, hogy míg a nézők a televízió képernyőjén évtizedekig egy kiegyensúlyozott, profi kérdezőt láttott, a maszk mögött egy önmagával viaskodó ember rejtőzött. Gaskó bevallása szerint a szakmai és magánéleti tönkremenés nála kéz a kézben járt. Bár ma is rádiózik, úgy érzi, 30-40 év után máshol kellene tartania, és jelenlegi állapotát egyfajta „segélykiáltásként” tálalja a nyilvánosság elé.
A Kölyökidő egykori sztárja, arról is beszélt, hogy az alkoholizmus náluk nem genetikai örökség volt, hanem egy tinédzserkorban kezdődött folyamat, amely később a munkahelyi pörgés levezetésévé vált.
Most már tilos innom. De ha nagy bajom van […] akkor jön a decis vodka és 6,5%-os dobozos sör. Nyilván dohányboltban megvéve, elfogyasztva a sarkon.
Bár kollégái többsége csak „brahinak” hitte az italozást, a családja otthon a lemondás fázisába jutott. Elmesélte, hogy felesége és gyerekei egy idő után egyszerűen felálltak a vacsoraasztaltól, mert már nem tudtak vele mit kezdeni.
Amikor a közmédiától való méltatlan távozásáról és az elmaradt szakmai sikerekről kérdezték, elmondta, hogy nem a rendszert hibáztatatja a saját lelkiállapotáért.
Akkor lettek volna sérelmeim, ha jó embernek tartanám magam. De mivel egy rissz-rossz törpnek gondolom magam: nem, nem volt bennem sértettség. Leestem megint annak a sziklának a mélyére, ahol már annyiszor voltam.
Ez a belső gát és az érdekérvényesítés teljes hiánya végigkísérte a pályáján, ahol elmondása szerint egyszerűbb volt magát bántani, mint „megtanulni sziklát mászni”.
A televíziótól való távozása után kilenc hónapnyi bizonytalanság következett. Meglepő módon még civil munkára is jelentkezett, de a múltja itt is hátrányt jelentett:
Jelentkeztem az Aldiba is. Kiröhögtek. Két Aldi és egy pékség után befejeztem. Tényleg elmentem, hogy pakolgassak, vagy esetleg beüljek a pénztárba. Kell a pénz, na.
Jelenleg pszichológus segítségével próbálja újraépíteni magát. Bár visszavágyik a gyerekműsorok világába, tart is tőle.
Ha olyan feladatot mondanának az M2-n, a gyerekcsatornán, oda visszamennék. És akkor újra elkezdenék inni. Akkor nem. Nehéz ügy. Szoktam ezen gondolkodni. Fent vagyok amúgy négy álláskereső oldalon. Ez az év vízválasztó lesz, a pszichológusom is ezt mondta. Persze a rádiót megbecsülöm.
