Amikor megkerestek azzal, hogy szerepelnél-e A Nagy Duettben, egyértelmű volt, hogy igent mondasz?
Igen. Annyira boldog voltam, hogy majdnem elsírtam magam.
Na, de most komolyan.
Tényleg egyértelmű volt! Nem tudom, én vonzom be ezeket a dolgokat, vagy a csillagok állnak jól, de tavaly a fejembe vettem egy életmódváltást, jött a Sztárbox, ami régi tervem volt, és már régóta szerettem volna a stand-upot megfűszerezni énekléssel, zenéléssel. Az első lépcső az volt, hogy a mostani estemnél már valódi, zenei produkció az előzenekar Oliver Wolf szemelyében, ami a Dumaszínház történetében is különleges. Utána meg jött A Nagy Duett. Ennél jobbat ki sem lehetne találni. A műsor szempontjából is jó, és lehetőségem van képezni magam. A boksznál is azt szerettem, hogy rá voltam kényszerítve a fejlődésre. Most az énekben kell fejlődnöm, de örömmel teszem. Evidens volt, hogy igent mondok.
Lakatos László (Fotó: Leéb Ádám)
Mi okozza a legnagyobb nehézséget számodra?
Az, hogy ez is egy szakma, ami sok munkát és tapasztalatot igényel. Rengeteg dolgot kell egyszerre csinálni. Ha csak egy helyben kellene állnom és énekelni, az sokkal egyszerűbb lenne. De itt koreográfia van, figyelni kell a partnerre, ne tapossam meg, ne lökjem el (nevet) – nagy összpontosítást igényel. Ráadásul maximalista vagyok.
Hajlamos vagyok befeszülni: szeretném tartani az ütemet, jó legyen a hangszín, ne legyek hamis, közben legyek szórakoztató is. Most azon dolgozom, hogy ezt elengedjem, és elfogadjam: A Nagy Duettben nem én vagyok az énekes. Inkább többet kell adnom önmagamból, és nem keresgélni az énekes énemet, amit egyelőre én sem találtam meg.
Milyen a kapcsolatod a mestereddel, Tolvai Renivel?
Nagyon jó. Rengeteget gyakorlunk, mindenben segít. Ki merem jelenteni: a legjobb mesterem van, bármikor hívhatom. Mivel erőszakos ember vagyok, ha akarja, ha nem, felveszi. Még nem tiltotta le a számomat, úgyhogy elérem.
A zsűri is megjegyezte, hogy nem tudod elengedni magad a színpadon. Mitől tudnál ellazulni?
Én ezt nem befeszülésnek, hanem nagyfokú koncentrációnak élem meg. Most az lesz a cél, hogy bulisabb legyek, jól érezzem magam, ne a megfelelés vezessen, hanem az élmény. A produkció után azonnal önmagam vagyok, az már hazai pálya. Egyelőre jobban élvezem, ha a zsűrivel kell beszélgetni. (nevet)
Fotó: Leéb Ádám
Mi a különbség a standup és A Nagy Duett színpada között?
Egyszerű: az egyikben már ismernek, tudják, mit tudok, a másikban még nem. Az új szerepben is szeretnék jó teljesítményt nyújtani. Szeretem a színpadot, különben nem vállaltam volna el a műsort. De fontos nekem, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem. Ha úgy megyek le a színpadról, hogy mindent beletettem, akkor rendben vagyok.
A humor és a zene is szubjektív – nem lehet mindenkinek megfelelni.
Próbálsz, szöveget tanulsz és mellette fel is lépsz. Van szabadidőd mostanában?
Nem nagyon, de ez egy ilyen időszak. Tavaly a Dumaszínházban életemben először vettem ki szabadságot. Március 19-től most is szabadságon vagyok, és remélem, hogy A Nagy Duettben bennmaradok, aztán csak április 5-től leszek ténylegesen szabad.
Mit szólt a családod, amikor elmondtad, hogy megkerestek a műsorral?
Minden műsornál kikérem az asszony véleményét. Ő fogyaszt ilyen tartalmakat, tévézik, és azt mondta, ez jó műsor, csináljam. A család mindig támogat. Nem járnak velem a felvételekre, és nem is szeretném őket kitenni. Nem kell, hogy ráálljanak az asszonyomra. A nevét és a hangját már hallották az emberek – még így is felismerik a hangjáról egy-egy helyen. Különleges személyiség, igazán különleges nő, akire nagyon büszke vagyok, de a családomat megtartom magamnak.
Most lesz tíz éve, hogy a Comedy Central tehetségkutatója elindított. Úgy alakult a karriered, ahogy tervezted?
Nem terveztem ezt tudatosan. Amikor elindultam, nem is tudtam, hogy ez egy szakma, folyamatosan tanultam bele. A legnehezebb időszak az volt, amikor még taxiztam mellette. Este felléptem például Hadházi László előtt, hajnalban beültem a taxiba. Két-három év kellett, mire el tudtam engedni a civil munkát.
Fotó: Leéb Ádám
Fegyvered az önirónia és a családodból is sokszor merítesz ihletet. Mindig ez volt a tervezett irány?
Aki vicces, mindenről tud beszélni, de én magamból szeretek adni. Elmondani, mit rontok el én, mit ront el a család. Így tudnak azonosulni velem az emberek. Nem csak poént akarok mondani, hanem valamit adni is. Amikor hazamegy valaki az estemről, tudjon utána beszélni róla és esetleg összehasonlítani, hogy na, nálunk is így mennek a dolgok.
Egyébként társaságban is bolondozom: oldja a feszültséget és közelebb hozza az embereket. Mindenki szeret nevetni és sokkal könnyebb átlendülni egy-egy szituáción, ha az ember vidám. De ha komoly helyzet van, akkor nagyon lényegre törő vagyok – néha túl nyers is.
Sokan használják a politikát a humoristák közül, rád azonban soha nem volt jellemző. Nem érezted szükségét, hogy feldolgozd a közéletet?
Nem érzem kötelezőnek. Ha valami mellett nem tudok elmenni, megszólalok, mert nagy az igazságérzetem. De ma a politikai viták inkább érzelmi alapon zajlanak, nem érvek mentén, így feleslegesnek érzem. Az érzékeny témákban vékony a jég, de az előadónak éreznie kell a határt. Aki rám vesz jegyet a Dumaszínházba, tudja, milyen értékrend mentén működöm. A Megjöttem című estem pont erről szól, hogy már mindent elengedtem: azt csinálom, amit valóban szeretnék.
Mit tekintesz fordulópontnak a karrieredben?
Az első az, hogy bekerültem a tehetségkutatóba és tudtam bizonyítani. A második, amikor Hadházi Lackó felkért előzenekarnak, előtte léphettem fel, ezáltal sokkal több emberhez eljutottam, mint addig. A harmadik a közös estünk Dennisszel (Musimbe Dávid Dennis – a szerk.), ami szerencsére nagy sikert aratott. A negyedik az első önálló estem, amivel rengeteg helyre eljutottam és nagyon szerették. Az ötödik most a Megjöttem, aminél azt érzem, hogy ez már tényleg én vagyok filterek nélkül.
Említetted, hogy zenekar lesz előtted a fellépéseken. Kik ők?
Oliver Wolf lett az előzenekarom. Borzasztó tehetséges zenész, hasonló humorral. Új dolgot hoztunk be a színházba, amiben a mentorok és dramaturgok is sok potenciált látnak. Szeptemberben debütálunk közösen.
A Dumaszínházban beleszólnak a tartalomba, esetleg abba, hogy kit válassz magad elé?
Teljesen szabad kezet kapunk. Nincs cenzúra, mindenki azt mond az estjén, amit akar. Minden eszközt megkapunk, hogy minőségi legyen az előadás.
Fotó: Leéb Ádám
Hogyan látod a magyar stand-up helyzetét?
A számok javulnak évről évre – erről Litkai Gergely szokott hosszan beszélni, ő imádja a statisztikákat és fejből tudja a számokat. Van igény arra, hogy az emberek kikapcsoljanak, nevessenek és ez a nézőszámokon is látszik. Szerintem a határ a csillagos ég.
Hogyan írod az estjeidet? Mekkora része előre megírt és mennyit improvizálsz?
Megírom az egészet, mint egy filmet: legyen eleje, közepe, vége, íve, mondanivalója. Van improvizáció, ha történik valami, de a váz szigorúan meg van írva. A mostani estemet pár nap alatt összeraktam, és csak a bemutatón teszteltem, hogy ülnek-e a poénok. Szeretek imprózni, de Magyarországon egyelőre ennek nincs akkora kultúrája. Külföldön természetesebb a közönségreakció, itt még sokszor jellemző, hogy nem mernek megszólalni az emberek.
Mit csinálnál most, ha nem ezzel foglalkoznál?
Mindenképpen alkotnék, erről szól az életem: írás, forgatókönyv, akár egy film… Voltam kisebb sorozatokban, reklámokban, a színészet is közel áll hozzám. A Covid alatt színészképzésre is jártam, de nem tudtam befejezni, mert kinyitott a színház.
Hogy érzed? Ott tartasz, ahol 10 évvel ezelőtt, a karriered kezdetén megálmodtad?
Azt érzem, megérkeztem. Nem véletlen, hogy Megjöttem lett az új est címe. Most vagyok ott, ahol lennem kell. És innen szeretnék tovább építkezni – munkával, felelősséggel, magamat adva.
