Király Linda tehetsége vitathatatlan, ám külsejének alakulása is gyakran reflektorfénybe kerül. Nem titkolja, hogy régóta küzd a kilókkal, mi több, nyíltan beszél arról, milyen küzdelmeket vívott annak érdekében, hogy jól érezze magát a bőrében.
„Nagyon inspirált az öcsém, aki óriási életmódváltáson ment keresztül. Látni azt, amit ő végigcsinált, bennem is elindított valamit” – árulta el Király Linda a GLAMOUR magazinnak adott digitális címlapinterjújában.
Ugyanakkor az én történetem nem most kezdődött; a súlyprobléma gyerekkorom óta része az életemnek. Az ország vékony lányként ismert meg, de kevesen tudják, hogy három-négy hónappal a befutásom előtt még egy majdnem kilencvenkilós, tizenhat éves tinilány voltam. Azóta rengetegszer lefogytam és visszahíztam. Sok próbálkozás van mögöttem, és egy idő után azt éreztem: elegem van abból, hogy bármit csinálok, mindig visszajönnek a kilók.
Később derültek ki az egészségügyi okok: pajzsmirigy-alulműködés, majd egy jóindulatú elváltozás az agyalapi mirigyben, ami teljesen felborította Lina hormonrendszerét. „Voltak egészen abszurd helyzetek is: például egy hathetes léböjtkúra után nem fogytam, hanem híztam. Akkor már éreztem, hogy itt nem egyszerűen csak az akaraterőmről van szó” – mondta el őszintén az énekesnő.
Fotó: Schumy Csaba
Rájött, mi a probléma
A legnagyobb különbség most az, hogy rájött, eddig csak a tüneteket kezelte. Gyorsan lefogyott, de nem foglalkozott azzal, mi van a háttérben, sem fizikailag, sem lelkileg.
Most nem az volt a cél, hogy azonnal, minél gyorsabban fogyjak, hanem hogy rendszert alakítsak ki az életemben. És ami a legfontosabb: elkezdtem a lelkemmel is foglalkozni.
Mint mondja, a nehéz pillanatok mindig jelen vannak. Linda számára az a legnagyobb harc, amit önmagával vív. „Amikor nehezebb napom van, akkor még inkább tudatosítom magamban, hogy foglalkoznom kell a lelkemmel. Mindenki számára fontos, hogy megtalálja a saját útját – lehet ez terápia, kineziológia, meditáció, vagy akár egy őszinte beszélgetés egy barátnővel. A lényeg, hogy ne maradjunk egyedül a gondolatainkkal. Én sokat beszélgetek a családommal, járok terápiára és meditálok. Ezt büszkén vállalom, mert még mindig tabunak számít sokak számára, pedig nem kellene annak lennie. Nem gyengeség felismerni, ha segítségre van szükségünk – éppen ellenkezőleg.”
