Hatalmasat ment idén a TV2 gasztro-tehetségkutatója, a Séfek séfe, a nézők imádták az évadot. Láttátok a számokat?
Rekordnézettségünk volt, igen. Minden nap megkaptuk a százalékos lebontást, és nagyon jók lettek az eredmények. Ennek nyilván nagyon örülünk, de valójában már a sugárzás előtt tudta a vezetőség, hogy ez egy erős évad lesz, úgyhogy már el is kezdtük szervezni a következőt. Jelenleg is tart a casting, és ezúton is várják a jelentkezőket, mert jó szakemberekből sosem elég! A tét most még magasabb: az eddigi 10 milliós fődíj 15 millió forintra nőtt. Azt gondolom, egy olyan embernek, aki szeret és tud is főzni, ennyi idő alatt ennyi pénzt megkeresni szinte gyerekjáték.
Krausz Gábor (Fotó: Soós Bertalan)
A képernyőn keresztül úgy tűnt, ez az évad minden eddiginél impulzívabb volt. Ott volt Patrik vagy Vomberg Frici rosszulléte, Princess Szabina kirohanásáról nem is szólva. Belülről is ennyire nyomasztó vagy nehéz volt ezt megélni?
Számítottunk rá, hogy nehéz évad lesz. Évről-évre változik a jelentkezők karaktere, és az idei most nagyon erős volt. Pontosan tudjuk, hogy sokan csak az „öt perc hírnév” miatt jönnének a műsorba. Számomra egészen megdöbbentő, hogy vannak, akik azt a pár perc képernyős időt csak arra használják, hogy a TikTok-csatornájukat építsék – nem is tudtam, hogy létezik már influencer-képzés. Ez már hozzátartozik az életünkhöz, el kell fogadni. Azt elvárjuk, hogy ha belépnek a mi zónánkba, a konyhába, akkor tartsák tiszteletben a szakmánkat, amit mi nagyon szeretünk, és nem jó látni, amikor viccet csinálnak belőle.
Ti alapvetően laza arcok vagytok, nem „karót nyelt” séfek, de úgy tűnik, van egy határ, amit nem szerettek, ha átlépnek. Hogy érzed így utólag, mennyire ment el a műsor a show irányába a szakmaiság rovására?
Be kell látni, hogy az internet térnyerésével, ahol minden platformon, mindenki főz, elmúlt a varázsa annak, hogy az emberek feltétlenül receptet tanulni ülnek le a TV elé. A nézői igények alakítják a műsorokat, a nézettség pedig megmutatja, hogy mire van igény. Ha nem néznék, nem készülne el. Mi hárman nagyon próbáljuk tartani a szakmaiság bástyáját: abban a hatvan percben, amíg a főzés tart, minden szakmai dolog elhangzik. Persze annyi minden történik egyszerre három csapatban, hogy nem minden fér bele a műsoridőbe. Viszont sokan írnak nekem privátban, hogy hallottak egy jó ötletet, láttak egy technikát, hogy is van az pontosan – nekik a közösségi oldalakon mindig szívesen válaszolok és segítek.
Idén Wolf András helyére Tischler Petra érkezett. András a nyugodt erőt képviselte a csapatban, Petra viszont sokkal impulzívabb karakter. Hogy ment az integráció?
Őszintén? Nagyon féltünk. Szerintem Frici nevében is mondhatom: tartottunk tőle, mi lesz András nélkül. A mi hármasunk kémiája tette oda a produkciót, ahol most van, és fontos volt, hogy az új érkező felvegye a ritmust. Ráadásul ez egy elég hímsoviniszta szakma, olyan poénok repkednek, amik nem biztos, hogy mindenhol PC-k, de Petra abszolút vevő volt erre, és nagyon jól integrálódott. Picit talán túl jól is (nevet – Tischler Petra versenyzője, Patrik nyerte meg idén a fődíjat – a szerk).
Kellett a műsorba ez a női energia, ez a pici tyúkanyó-attitűd, mert mi pasiból vagyunk: nem tudjuk hét évad után simogatni a versenyzők lelkét.
Beszéljünk kicsit a csapatodról. A műsor forgatása után Marczinek Norbinak állást ajánlottál az egyik siófoki éttermedben. Mi volt az a plusz, ami miatt úgy gondoltad, erre az emberre szükséged van a Séfek séfe után is?
Már a forgatás alatt sejtettem, hogy Norbi az egyik legerősebb láncszem a feketéknél. Megígértem neki: ha lesz egy ötcsillagos egységünk, őt hívom először a csapatba. Így is lett: márciusban végeztünk a forgatással, és szóltam neki, mert májusban ahhoz a szállodalánchoz, ahol én kreatív séfként működöm, csatlakozott egy új egység, egy ötcsillagos butikhotel. Azért esett rá a választásom, mert rendkívül nyugodt és türelmes, ami ebben a szakmában kincs. Nagyon jó csapatot épített fel Siófokon. Eddig a titoktartás miatt nem beszélhettünk erről nyíltan, de most már teljes erőbedobással dolgozunk a közös projekteken.
Egy konyhában lehozott, fárasztó nap után marad még energiád otthon is odaállni a tűzhely mellé?
Én az a fajta szakács vagyok, aki otthon is főz, sőt, szeretek kísérletezgetni is. Van nálunk egy nagyon jó piac, oda rendszeresen kijárok. Nekem a főzés a szeretetnyelvem: egész nap csinálok valamit, készülök, fontos, hogy otthon is legyen élet a konyhában.
Krausz Gábor és csapata (Fotó: TV2 / press.tv2.hu)
Hogy bírja a kislányod, ha az apukája otthon is kísérletezik? Mennyire könnyű őt jóllakatni?
Az az igazság, hogy ez nem volt mindig zökkenőmentes: Hannaróza ugyanis nagyon válogatós volt. Néha már majdnem elszakadt nálam a cérna, amikor láttam, hogy „vágja a fejeket” az ételre, amibe én minden szeretetemet beleadtam. De rájöttem, hogyan lehet őt megfogni: ha bevonom a főzésbe, akkor azt is megkóstolja, amit addig nem szeretett. Mivel ő maga készítette, sokkal nyitottabb rá, így most már rengeteget főzünk együtt.
Van kedvence? Olyan, amit csak apa tud igazán jól elkészíteni?
Konkrét kedvence nincs, de alapvetően a nagyon magyaros, pörköltes, paprikás vonalat szereti. A rakott krumpli például nagy favorit nálunk. Olyan ételeket szeret, amik omlósak, húsosak, amiket nem kell sokat rágni. De látom rajta, hogy egyre nyitottabb: a múltkor például egy ázsiai rákos tésztát készítettem, és simán megette. Ez nekem a legnagyobb öröm, mert látom, hogy végre kezd beérni a „munka”, és már nem csak a rántott hús és a krumplipüré létezik számára.
