Szigligeti Ivett egy megható felismerést osztott meg követőivel: visszatért gyerekkora egyik legfontosabb helyszínére, a táncterembe. Az Instagram-oldalán egy sokatmondó fotóval idézte fel emlékeit, amelyhez ezt írta: „Ezen az ajtón léptem be majdnem a hét minden napján”. A Madách Tánciskola nemcsak a múltját jelenti számára, hanem most új reményt is ad.
Különleges alkalom
A tánc ugyanis nem csupán nosztalgia Ivett számára – újra aktív része lett az életének. Örömmel számolt be róla, hogy ismét színpadra állhat egy különleges alkalomból:
Ma pedig az egyik számomra legkedvesebb darab próbáján voltam. Ugyanis most vasárnap a Bogármese 333. jubileumi előadása kerül megrendezésre, amiben régi növendékként és szereplőként nekem is lesz lehetőségem táncolni
Szigligeti Ivett (forrás: Schumy Csaba/Fotocentral)
A visszatérés nemcsak izgalmas, hanem mélyen érzelmes is: édesanyja előkereste régi balettcipőjét, valamint egy különleges emléktárgyat is, amelyet a darab 50. előadásán kapott. Ezek az apró, mégis jelentőségteljes pillanatok segítenek neki újra kapcsolódni önmagához.
Keresi helyét a világban
A gyász azonban továbbra is mindennapjainak része. Ivett korábban őszintén beszélt arról, milyen nehézségekkel néznek szembe gyermekeivel, akik különböző módon próbálják feldolgozni az édesapjuk, Dudás Miki elvesztését. Miközben számukra szakember segítségét kérte, ő maga még keresi a saját útját a gyógyulás felé.
Azóta is keresem a helyem a világban… Próbáljuk túlélni a gyerekekkel a mindennapokat, próbálok erős lenni miattuk és értük. Próbálom bennük azt erősíteni, hogy bár én maradtam itt egyedül, azért lélekben még mindig itt van az apukájuk, és bízom benne, hogy nekem is küldi az energiát, hogy megfelelően tudjam őket támogatni
A tánc most több számára, mint hobbi: egyfajta menedék, ahol újra önmaga lehet, és ahol – ha csak néhány órára is – elcsendesedhet a fájdalom.
Forrás: Story
