László Lilla Legyen az! vacsoraestjének vendége volt Csonka András, aki tőle szokatlanul a magánéletéről is beszélt egy kicsit Huszonöt évvel ezelőtt kíváncsiságból ült le egy asztrológus elé. Nem hitt igazán az ilyesmiben, mégis hagyta, hogy a születési képlete alapján mondjanak róla valamit. Két állítást kapott, amelyek akkor túlzónak, sőt kissé nyugtalanítónak tűntek.
Fotó: Legyen az!
„Magába forduló, szerzetes alkat vagy” – hangzott az első.
És felejtsd el, hogy valaha boldog leszel egy klasszikus családban
– tette hozzá az asztrológus. Akkor csak mosolygott rajta. Az élet azonban lassan, évek alatt igazolta mindkettőt. Soha nem élt együtt senkivel. Voltak kapcsolatai, fontosak is, de az együttélés valahogy mindig kimaradt. Harmincegy éves koráig az édesanyjával lakott. Nem kényszerből, hanem a saját dönte nyomán.
„Nem akartam őt egyedül hagyni abban a helyzetben” – mondja ma. Ez az időszak nem áldozatként maradt meg benne, inkább természetesnek érezte. A klasszikus értelemben vett családi boldogság valóban nem az ő útja lett. De idővel rájött, hogy a boldogság nem egyetlen sablon szerint létezik. „Nem csak egy út van” – fogalmaz egyszerűen. Elfogadta, hogy neki más van megírva, és ebben a felismerésben különös nyugalmat talált.
Fotó: Schumy Csaba
Boldog vagy? – kérdezik tőle gyakran
„A boldogság pillanatok összessége. Van, amikor igen. És van, amikor legszívesebben abbahagynám az egészet, és valami teljesen mást csinálnék.” Ezek a hullámzások azonban nem tartanak sokáig. Mindig visszatalál ahhoz, amit csinál.
Aztán rájövök, hogy ehhez értek. És ezt szeretem.
Talán ez az ő valódi egyensúlya: nem egy állandó, idilli állapot, hanem egy folyamatos visszatérés önmagához. A színész az esten egyébként egészségi állapotáról, hipochondriájáról, a karrierjéről, a Família kft-s időkről és a családjáról is sokat mesélt.
