Mit jelent valójában a láthatatlan munka és miért érezzük úgy sokszor, hogy soha nincs vége? A Palikék Világa Egy ritmusban podcast legújabb epizódjában Ábel Anita vendégei Komonyi Zsuzsi, Lukács Miki valamint Tóth-Szántó Krisztina, a Marie Claire főszerkesztője voltak, akik saját tapasztalatból ismerik az otthon végzett „második műszak” valóságát. Lukács Miki különleges helyzetben van, Magyarországon ritka, hogy az apuka marad otthon a gyerekkel.
„Én pedig otthon maradtam a gyermekemmel, Annabellával egyéves korától három és fél éves koráig. Ezt könnyű idealizálni, de valójában nem csak a szép oldala létezik. Amikor megszületett a kisebbik gyermekem, Máté Nathaniel, aki most tizenöt hónapos, eszembe jutottak a nehezebb időszakok is. Ha valaki otthon marad a gyermekkel, az rendkívül megterhelő tud lenni. Nem feltétlenül csupa jó oldala van ennek, de én örömmel mondtam igent rá. Szerintem jó az is, ha az apa is sokat van a gyermekkel. Másfajta energiákkal fordulunk felé, másfajta élményeket adunk neki” – magyarázta Miki.
Rossz alvó a kis Máté
Azt is fontos kimondani, hogy nem minden gyermek egyforma. Vannak, akiknek már kétéves koruktól nagyobb szükségük van társas interakciókra, mint másoknak. Lehet idealizálni azt, milyen jó otthon lenni a kis burokban, de én például Annabellát ma már korábban, három és fél éves koránál előbb vinném óvodába. Ez tanulság volt számomra. Most ezzel a pici gyermekkel ketten vagyunk otthon. Ő négy hónapos kora óta nagyon rosszul alszik, háromnegyed óránként kel éjszaka. Vagy cicin alszik vissza, vagy járkálni kell vele tíz-tizenöt percet. Ezt negyvenöt-hatvan percenként megteszi egész éjszaka, úgyhogy elképesztő fáradtságot érzünk. Ilyet még soha életemben nem tapasztaltam
– vallotta be Miki.
A műsor másik sztárvendége, Komonyi Zsuzsi elárulta, kisfia születése után szándékosan vonult vissza.
„Tulajdonképpen a gyermekem születésével fogalmazódott meg bennem, hogy muszáj nekem is átgondolnom a saját életemet, és azt, mit szeretnék a jövőben. Nagyon fiatal koromtól kezdve énekeltem, ez volt tulajdonképpen a szakmám. Emellett óvodapedagógus végzettségem is van, később pedig kozmetikusnak is tanultam. Mindig dolgoztam az éneklés mellett. Aztán jött a kisfiam, és úgy döntöttem, hogy egy kicsit szeretnék csendben maradni, otthon lenni, megélni az anyaságot, és megfejteni, mire vágyom igazán. A nők tudják, hogy amikor gyermekük születik, ők maguk is egy kicsit újjászületnek vele együtt. Ezután elkezdtem bontogatni önmagamat, majd két év múlva úgy döntöttem, hogy újra belevágok az éneklésbe, újra vállalok fellépéseket. Aztán szépen, csendben kivártam, mert azt gondolom, a megfelelő pillanat mindig eljön az ember életében. Egy picit sem bánom, hogy eltelt ez a kilenc év, mert most teljesen megújulva állhattam a Nagy Duett színpadára” – kezdte Komonyi Zsuzsi.
Körülbelül két év után fogalmazódott meg bennem, amikor a kisfiam kétéves volt, hogy újra szeretném azt érezni: nemcsak nő vagyok, hanem az otthoni feladatok mellett másra is képes vagyok. Elkezdtem tudatosan építeni magamat, fejleszteni önmagamat. Nemcsak az otthoni dolgokkal foglalkoztam, hanem elkezdtem nyitni kifelé is. Foglalkoztam a testemmel, a lelkemmel. Újra elkezdtem énekelni, gyakorolni, berendeztem otthon egy stúdiót. Elkezdtem videókat készíteni, és sokan nem is tudják, mennyi háttérmunka van az internetes tartalmak mögött
– magyarázta az énekesnő.
Ötvözi a házimunkát és a karriert
„Most is keresem azt az utat, hogy meglegyen az egyensúly: megmaradhasson a magánéletem, de közben lássanak is belőlem valamennyit, és az otthoni feladatok is rendben legyenek. Ezt úgy ötvöztem, hogy házimunka közben énekelek, ezt felveszem, és tulajdonképpen kész is a klip, kész is a tartalom. Valahogy úgy alakult, hogy az ember egyszer csak az otthonlétből is ki akar mozdulni egy kicsit – nem kitörni, mert én nagyon szeretem ezt az életet –, csak szeretném színesíteni, és megélni önmagát. Ehhez viszont nagyon kell a család. Nekem attól lett teljes az egész, hogy a család adta azt a hátteret, azt az összetartást, amely mögöttem állt, hogy újra kiléphessek, és ismét önmagam lehessek. Sőt, újra felépítettem önmagamat. Imádtam minden korszakomat, de most szeretek a legjobban Komonyi Zsuzsi lenni. Nem szeretnék újra sem húsz-, sem harmincéves lenni. Negyven fölött kezdtem azt érezni, hogy a helyemen vagyok. Most tanultam meg igazán szeretni önmagamat, és elfogadni azt, aki vagyok. Talán ezért tudok olyan energiákat közvetíteni az emberek felé, hogy szeretik, amit csinálok.”
