Steiner Kristóf közösségi oldalán válaszolt az őt és párját időről időre megtaláló kérdésre: terveznek-e gyermeket? Az író-aktivista bejegyzésében beszél arról, hogyan változott meg a véleménye az apaságról az évek alatt, és miért érzi ma már áldásnak, hogy az élet végül más lapokat osztott neki.
Steiner Kristóf (Forrás: Schumy Csaba)
A húszas évemben – mikor még azt hittem, a gyermekvállalás olyan, mint amilyennek a reklámok, a romantikus filmek, és a kevésbé őszinte szülők bemutatják -, bizonyos voltam benne, hogy az életem kizárólag apaként lehetne teljes
– kezdi bejegyzését a Facebookon Kristóf.
Az ex férjemmel sokat beszélgettünk a lehetőségeinkről – felmerült a dajkaanya program, az örökbefogadás, a nevelőszülőség, és az is, hogy egy leszbikus barátnőnkkel építünk családot. Az élet másképpen osztotta a lapokat – amit akkor szívfájdalomként éltem meg, most áldásnak tetszik
– írja, majd kifejti: visszatekintve úgy látja, nem állt készen erre a feladatra. Bár tudja, hogy a szülőségre sosem lehet maradéktalanul felkészülni, 44 évesen már tisztán látja a határait, és kijelentette: ma már egyszerűen nem szeretne saját gyereket.
Döntése mögött mély, személyes okok húzódnak meg, amelyek közül az egyik legmeghatározóbb az elmúlástól való rettegés. Kristóf bevallotta, hogy minden veszteségkor megszakad a szíve, és bár elfogadja, hogy a halál az élet része, nem akar önként felelősséget vállalni egy olyan lényért, akinek az elvesztése elviselhetetlen lenne számára.
De hogy önként iratkozzak fel arra, hogy elveszíthetem azt, akit én »hoztam létre«? Akinek a létezése az én saját döntésem volt? Nem. Tudom, hol vannak a határaim.
Saját gyerekkora és édesanyjával való különleges, de intenzív kapcsolata is formálta a látásmódját. Úgy érzi, a szülőség az ő esetében egy folyamatos belső szorongást jelentene, ahol folyton azt kérdezné magától: elég jó-e, vagy el fogják-e hagyni?
Kristóf nem titkolja, hogy nagyra értékeli jelenlegi szabadságát és a párjával kialakított egyensúlyt. Szerinte ritkán beszélünk arról őszintén, hogy egy gyerek nemcsak ad, hanem el is vesz: átrendezi a párkapcsolati dinamikát, az intimitást és a csendet.
Az én életemben a párommal való harmónia az egyik legnagyobb érték – a magammal való viszonyom mellett. Évtizedeken át tartott, míg – nem működő, esetenként mérgező kapcsolatokon át – megérkeztünk egymáshoz. Ezt a harmóniát, egyensúlyt nem tudnám önként feladni.
A gyerekektől azonban egyáltalán nem zárkózik el. Keresztlányaival, Borókával és Mannával mély, gyakorlatias kapcsolatot ápolnak: pelenkáznak, főznek rájuk, játszanak velük, de bevallása szerint a nap végén megnyugtató érzés számára visszavonulni a saját világukba. Zárógondolatként leszögezte: ha a sors úgy hozná, hogy egy gyermeknek szüksége lenne rá, az ösztönei biztosan azonnal működésbe lépnének.
Ha csak nem tenne le valaki egy gyereket az ajtónk elé. Akkor – és ebben is biztos vagyok – bekapcsolna a bennső ösztön, és jó apa lennék. De amíg van választásom, önmagam jó apja és gyermeke szeretnék lenni
– zárja sorait Steiner Kristóf.
