A magyar ádiózás és televíziójás doeyenje, Szilágyi János a napokban lett 90 éves, és a legfrissebb interjújában arról mesélt, hogyan ünnepelte ezt a kerek születésnapot, és hogyan telnek a napjai.
A lányom Amerikában él, így ő nem lehetett velem a 90. születésnapomon. Majd egy későbbi időpontban átöleljük egymást. De a fiammal és a két unokámmal is csak később találkozom. Így aztán hat barátommal elmentünk vacsorázni. Koccintottunk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, majd mindenki ment a dolgára. Én, persze, lassan és óvatosan, merthogy másfél hónappal ezelőtt combnyaktörést szenvedtem. Hatalmasat estem, vittek is a kórházba, majd jött a műtét, és most, 90 évesen majdhogynem újra tanulok járni
– mondta Szilágyi a Blikknek, amit a 24.hu szemlézett.
Szilágyi János (Forrás: Nagy Zoltán)
Annak kapcsán, hogy mennyire érzi korlátozónak 90 évér, így nyilatkozott:
Mondanám, hogy így nem tudok teniszezni jó ideig, csakhogy már régóta nem játszom. Évekkel ezelőtt elengedtem ezt a gyönyörű sportot, ami az egyik szenvedélyem volt. Sajnos, az ember teste egy bizonyos kor után már nem engedelmeskedik. Szinte láttam magam kívülről, afféle nézőként, hogy egyre ügyetlenebb vagyok. Így aztán maradt a hosszabb-rövidebb séta, no, meg olykor a torna itthon. Szerencsére sem a korom, sem a combnyaktörés nem hátráltat abban, hogy írjak.
Az eredeti terveivel ellentétben – miszerint A vénülés fortélyai címmel ír életrajzot – végül egy esszéköteten dolgozott, amely májusban lát napvilágot. Bár a mai médiakínálattal kritikus, egy mélyebb beszélgetésre még ma is nyitott lenne.
Visszavonultan élek, már kerülöm a nyüzsgést, rádiót pedig elvétve, az autóban hallgatok. Olykor bekapcsolom a televíziót, de bevallom, túl sok érdekességet nem találok benne. Az néha eszembe jut, hogy egy hosszabb, afféle életinterjúra odaülnék a kamera elé valamelyik televíziós csatornán. Ha értelmes meghívást kapnék, alighanem elfogadnám.
A közéletről is szó esett a beszélgetés során, amitől, elmondása szerint, mindig igyekezett távol tartani magát, mondván az ő életét egzisztenciális szempontból nem befolyásolja, ki irányítja az országot – ennek ellenére örült a kormányváltásnak:
Amit április 12-én éjszaka Budapest utcáin és szerte az országban láttam a közvetítésekben, egyszerűen nem akartam elhinni. Ilyen boldognak talán soha nem éreztem a magyarokat. Azért jó, hogy ezt megélhettem
– zárta gondolatait az a Szilágyi János.
