Ha egy éppen csak nagykorú lány fenekére csapnak egy népes vacsoránál, és az elkövető egy rangjánál és pozíciójánál fogva jóval fölötte álló, idősebb pasi, eszünkbe sem jut, hogy a figura egy tévésorozat egyik főhőse lehet. Csakhogy a nyolcvanas években járunk, Rupert Campbell-Black (aki a sorozatban először egy repülőgép wc-jében szexelni látunk) pedig egyértelműen korának díszalfahímje. Egykori olimpikon, ma sportminiszter, egy jóképű, kifogástalan kinézetű élvhajhász, aki úgy hiszi, lábai előtt hever a világ. A Riválisok sorozatban azonban elköveti a hibát, hogy szerelmes lesz. Ráadásul egyből két nőbe. Már, ha Rupert Campbell-Black egyáltalán képes szerelembe esni.
A Riválisok második szezonjának indulása apropóján Alex Hassellel, illetve a rendkívül ambiciózus amerikai televíziós producert – és egyben Campbell-Black új barátnőjét – Cameron Cook-ot alakító Nafessa Williams-szel beszélgettem.
A Riválisok egy nagyon szexpozitív sorozat, ami manapság viszonylag ritkának számít. Érdekesnek találom, hogy a brit sorozatokban gyakrabban találkozhatunk ezzel, mondjuk csak példaként a Szexoktatást vagy a Bridgertont. Mit gondoltok, a sorozatok világában miért épp a britektől jön a legtöbb szexpozitív tartalom?
Alex Hassell: Őszintén szólva még soha nem gondolkodtam ezen. Imádom azt az elképzelést, hogy most éppen a britek számítanak szexpozitívnak. (nevet) Hát, ezzel most teljesen megfogtál. Fogalmam sincs. Ebben az esetben szerintem ez inkább Jilly Cooperhez, az eredeti regény írójához kapcsolódik, nem? Mármint… tényleg ennyire szexpozitívak lennénk? Nafessa, neked amerikaiként van erről valami véleményed, most, hogy már egy ideje figyeled az országot?
Nafessa Williams: Igen, én is észrevettem különbségeket. De ettől még nem hinném, hogy ez annyira brit sajátosság lenne, inkább Jilly Cooperhez köthető. Ez a sztori Jilly egy különc, extravagáns oldaláról szól, az ő történeteiről, élményeiről, gondolatairól és ötleteiről, amiket ezekbe a könyvekbe beleírt.
Alex Hassell és Nafessa Williams az Apple TV BAFTA Brunch eseményén a 180 House-ban, 2026. május 9-én, Londonban. (Fotó: Dave Benett/Getty Images for Apple TV) (Forrás: Dave Benett/Getty Images)
Alex Hassell: Szerintem azért több is van ebben.
Az biztos, hogy a brit televíziózásnak komoly hagyományai vannak az ilyen pikáns, pajzán hangvételű műsorok terén.
Ebből nálunk tényleg jóval több van, mint Amerikában. A Riválisokban is ott rejlik valamiféle szexi csintalanság: bocsánat, ennél jobb kifejezés épp nem jut eszembe rá. Ha visszagondolsz a régi Folytassa… filmekre vagy a St. Trinian’s világára… Szóval igen, van egy ilyen kicsit pajzán, játékos történetmesélési hagyományunk. Érdekel bennünket, mi zajlik a zárt ajtók mögött, és szeretjük megmutatni azt.
A sorozat teli van szexjelenetekkel, ti ketten majdhogynem végigzongoráztátok a Káma Szútra összes pozitúráját. Megterhelő ennyi szexjelenetet forgatni? Nehéz leküzdeni a gátlásaitokat?
Alex Hassell: Nyilván először megkapjuk a forgatókönyvet, aztán beszélünk arról, hogy kinek mi fér bele, miben érzi komfortosan magát. Együtt dolgozunk az intimitás-koordinátorokkal, a rendezőkkel és egymással is, hogy mindenki biztonságban és kényelmesen érezze magát azokban a jelenetekben, amiket el akarunk mesélni. Mostanra már nagyon jól ismerjük egymást, jó pár ilyen jelenetet forgattunk együtt, szóval emiatt sokkal komfortosabb az egész, mint idegen emberekkel lenne. De persze ez még így is egy nagyon sebezhető helyzet.
Nafessa Williams: Akárhogy nézzük, ilyenkor az ember a lehető legsebezhetőbb állapotban van.
Szerintem nőként elmondhatom, hogy rengeteget számít az intimitás-koordinátorok védelme és támogatása, illetve az is, hogy úriemberekkel dolgozunk együtt.
Ez tényleg sokat segít. Ti nagyon gyengédek és támogatók vagytok. Szerintem a kulcs a kommunikáció: a szereplők között és az intimitás-koordinátorokkal is. Ahogy mondtad, most már ismerjük egymást. Tudjuk, hogyan kezeljük a másikat, tudjuk, mi az, ami belefér, és mi az, ami nem. És amikor mindenki ugyanazon az oldalon áll, az sokkal gördülékenyebbé teszi az egészet.
Nafessa Williams a Riválisok második évadában (Fotó: Disney+) (Forrás: Disney+)
Alex Hassell: A szexnek óriási szerepe van a sorozatban. Nagyon fontos része annak a világnak és történetnek, amit el akarunk mesélni.
A karakterek szexuális élete és a köztük lévő dinamika alapvető módja annak, ahogyan kifejezik önmagukat – vagy éppen nem fejezik ki.
Szóval ez fontos elem, és a történetmesélés része.
A Riválisok egy nyolcvanas évek végén íródott regényből készült, és a története is a nyolcvanas években játszódik. De hogyan kapcsolódik a mához? Mennyire aktuális ma szerintetek?
Alex Hassell: Ez egy nagyon jó kérdés, és lényeges is abból a szempontból, hogy most készül ez a sorozat. Amikor megírták, akkor nyilván a saját korának története volt, most pedig visszatekintünk erre az időszakra. És szerintem az benne az igazán érdekes, hogy bizonyos dolgok mennyit változtak… miközben rengeteg más dolog meg egyáltalán nem változott meg, csak mi mindannyian úgy tettünk, mintha megváltozott volna. Főképp az utóbbi években érezhetjük sokszor magunkat úgy, mintha visszafelé haladnánk bizonyos értékek felé. Szóval igen, emiatt az egész nagyon érdekes és nagyon aktuális is.
Nafessa Williams: Rengeteget fejlődtünk azóta, azonban még mindig rengeteg lépést kell megtennünk. És szerintem ezt mutatja meg a sorozat is: egy modern nézőpontból tekint vissza arra, mi történt a nyolcvanas években, és arra, hogy mennyi minden változott azóta, illetve milyen akkori problémák élnek továbbra is velünk. Találhatunk benne kényelmetlen igazságokat, amikkel nem könnyű szembenézni, de szerintem pont erről szól a művészet: inspirálni, változást elindítani. Én úgy érzem, művészként ez a felelősségünk, hogy elindítsuk ezt a változást.
Ha már a nyolcvanas évekről beszélünk: ez egy olyan sorozat, ami nagyon erősen épít a nyolcvanas évek esztétikájára, ami önmagában is elég széles és túlzó világot jelent. Ugyanakkor a karakterek belső világára is nagyon fókuszál, és ők nagyon valóságosak, egyáltalán nem karikatúraszerűek. Színészként hogyan találjátok meg ezt az egyensúlyt?
Nafessa Williams: Egyszerűen mindig a karakterből indulok ki, és abból, hogy ő min megy keresztül, azt próbálom igazán őszintén megmutatni. Az én karakterem például imádja a munkáját, és elképesztően jó benne. Csakhogy ezt a nyolcvanas években csinálni, ráadásul fekete nőként, egyáltalán nem könnyű. Rengeteg rasszizmussal kell szembenéznie, sokszor kívülállónak érzi magát. De szerintem ez mutatja meg igazán, milyen inspiráló figura Cameron: mindig tovább megy, nem adja fel, és azért van ott, hogy bebizonyítsa, ő a legalkalmasabb ember erre a munkára.
Ezt pedig fantasztikus megmutatni. Egy okos nőt a nyolcvanas években, egy nagyon magabiztos nőt egy olyan korban, amikor alig lehetett nőket látni a munkahelyek vezető beosztásaiban, pláne nem a cégek élén.
Szóval nekem nagyon jó érzés hangot adni egy olyan karakternek, mint Cameron, egyszerűen imádom.
Alex Hassell: Talán egy kicsit más szemszögből válaszolnék a kérdésedre. Van valami nagyon érdekes abban, ahogy a sorozat egyszerre ennyire nagyvonalú, már-már túlzó, ugyanakkor mégis földhözragadt és valóságos hangvételű. Néha olyan, mintha egy kicsit elemelkedne a valóságtól, van benne egy enyhén felfokozott hangulat, de közben mégis arra törekszünk, hogy a kapcsolatokat és a karaktereket nagyon őszintén, belsőleg hitelesen és finoman mutassuk meg.
Az első évad mindannyiunk számára tanulási folyamat volt abból a szempontból, hogy megtaláljuk ennek a hangnemét. Mert a különböző karakterek között nagyon sokféle tónus és stílus jelenik meg. És ezt nagyon izgalmas játszani. Szerintem a második évadnak már sokkal nagyobb magabiztossággal futottunk neki, mert jobban értjük, hogy pontosan mi ennek a sorozatnak a hangulata – nemcsak mi színészek, hanem a rendezők, az operatőrök, szóval mindenki.
A karaktereitek között kialakuló szerelmi szál magában hordozza egyfajta megváltás lehetőségét is, mert egyszerűen jobb embernek látszanak attól, hogy szeretik egymást. Ugyanakkor nem gondoljátok, hogy a sorozat karakterei a sok hazugsággal és megtévesztéssel elég kétségbeejtő képet festenek az emberiségről?
Nafessa Williams: A sztori egy kitalált helyen, Rutshire megyében játszódik, ami tulajdonképpen egy csomó kapcsolatot és témát jelképez, amiket a sorozat vizsgálni akar. A házasság, a hűség, a hűtlenség, a rivalizálás és a hatalmi dinamika tulajdonképpen a sorozat „fizetőeszköze”, ha lehet így mondani.
Nem lenne túl sok érdekes történet abban, ha mindenki boldog lenne, teljesen őszinte, és minden tökéletesen működne.
Szerintem Jilly ezen a lencsén keresztül akarta megvizsgálni az emberi kapcsolatokat. A hatalom és az osztálykülönbségek érdekelték, melyek ezekben a hatalmi viszonyokban megjelennek. A rivalizálásról szól az egész, nem? Erre épül.
Alex Hassell a Riválisok második évadában (Fotó: Disney+) (Forrás: Disney+)
Alex Hassell: Igen, de közben kapsz egy csomó… nem is tudom, nem mondanám, hogy szemétládát, de… Rengeteg privilégiumokkal élő ember van ebben a világban. Olyan embereket látunk, akik gazdagok, és egy olyan korszakból jönnek, ahol
a kiváltságot szinte becsületjelvényként viselték.
Úgy gondolták, joguk van úgy áthaladni a világon, hogy azt mutatják: ők bármit megtehetnek, amit csak akarnak. És szerintem ezen keresztül érdekes módon lehet ránézni arra is, hogyan működik a privilégium ma, egy modernebb társadalomban, és talán el is gondolkodtat minket erről. De azt azért hozzátenném, hogy minden karakter a boldogságot keresi a sorozatban – saját magának és azoknak is, akiket szeret. Csak éppen az odavezető út elég bonyolult számukra.
Mindketten szerepeltetek már brit és amerikai sorozatokban is. Miben látjátok a legfőbb különbséget?
Nafessa Williams: Szerintem a legnagyobb különbség inkább abban van, hogyan működnek maguk a produkciók. Úgy érzem, itt valamivel rövidebbek a munkanapok.
Alex Hassell: Igen, jóval rövidebbek.
Nafessa Williams: Meg az is más, ahogyan előkészítik a forgatást. Vegyük csak a hajat és a sminket: itt gyakran ugyanaz az ember csinálja mindkettőt, hogy felkészítsen minket, míg Amerikában általában külön fodrász és külön sminkes van. Ez időt spórol, ami a munkaórákon is segít. De ezt leszámítva szerintem alapvetően minden ugyanaz. Ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanaz a cél. Van egy felvétel listád, amit fel kell venni, és ennek megvan a maga rendje. Szóval ezeken kívül nem nagyon érzek különbséget.
Alex Hassell a Riválisok második évadában (Fotó: Disney+) (Forrás: Disney+)
Alex Hassell: Talán még a showrunner-rendszer más egy kicsit.
Nafessa Williams: Amerikában mindig van egy showrunner, vagyis egy olyan ember, akinél végső soron minden döntés összefut.
Alex Hassell: És itt ez nem teljesen ugyanígy működik.
Nafessa Williams: Bár nálunk, Elizával (Eliza Mellor, producer – a szerző) azért mégis olyan érzés, mintha lenne egy showrunnerünk a forgatáson.
Alex Hassell: Igen, de ez egy hatalmas produkció. A méretei miatt inkább az amerikai sorozatokra emlékeztet. De a legtöbb brit sorozatnál nem ez a jellemző.
Tanultatok valamit a karaktereitektől?
Nafessa Williams: Én egyszerűen imádom Cameron hihetetlen bátorságát. Ha épp nem érzem magam magabiztosnak, mindig ő jut eszembe. Hihetetlenül magabiztos, teljesen biztos önmagában. És van bennünk valami közös is: egyikünk sem fogadja el könnyen a nemet válaszként. Ez nagyon jellemző rá. Mindig megtalálja a módját, talál egy kerülőutat, egy másik megközelítést. És ha néha elfelejteném ezt magamban, Cameron újra előhozza belőlem ezt az energiát.
Alex Hassell: Ez nálam is hasonlóan működik. Bizonyos helyzetekben sokkal kevésbé vagyok magabiztos, mint Rupert. Az, hogy megtanultam olyan tartást felvenni és úgy gondolni magamra, mint ő, valamilyen szinten nekem is adott egy újfajta önbizalmat.
A Riválisok második szezonja május 15-től látható a Disney+ kínálatában.
