Ritkán beszél magánéletéről és családi veszteségeiről Gundel Takács Gábor, most azonban őszintén vallott arról, hogyan élte meg édesapja halálát, és milyen nyomot hagyott benne mindaz, amit gyermekként otthonról hozott. A műsorvezető az ELLE YouTube-csatornáján, az Apakontextusban beszélgetett Nyáry Krisztiánnal a családról, a hitről és az örökségről, amelyet szüleitől kapott – szemlézte a story.hu.
Édesapja mindössze 55 éves volt, amikor meghalt. Gundel Takács Gábor ekkor még csak a húszas évei végén járt, öccse pedig alig múlt 18 éves. Bár azóta több mint három évtized telt el, a veszteség és a megválaszolatlan kérdések máig foglalkoztatják.
Sajnos, tehetett arról, hogy 55 évesen meghalt. És ezt nekem nem volt könnyű megélni. Ráadásul az öcsém, aki az édestestvérem, de 12 évvel fiatalabb, mint én, 18 éves volt, amikor meghalt az édesapánk. Azóta is sokat jár az eszemben, pedig most már több mint harminc éve, hogy ő hogyan is élt, hogyan gondolkozott, miért volt ilyen, és miért nem érdekelte, hogy jobban vigyázzon magára… Ez egy érdekes szituáció, de ha olyan a világ, akkor majd egyszer megbeszéljük. Mindenesetre azt tudtam, hogy én nem így szeretném
– vallotta be őszintén. Szavai mögött nemcsak a veszteség fájdalma, hanem egy tudatos életfelfogás is kirajzolódik, amelyben fontos szerepet kap a hit és a spiritualitás.
(Forrás: Birton Szabolcs)
A műsorvezető szerint az élet eseményeinek oka és következménye van, a nehézségek pedig valamilyen tanítást hordoznak magukban. „Az én hitem arról szól, hogy az életben és a sorsodban nincs jutalom, nincs büntetés. Következményei vannak annak, amit csinálok” – mondta. Úgy véli, minden tragédia lehetőséget ad arra, hogy az ember tanuljon belőle és továbblépjen. Világlátására nagy hatással volt Hamvas Béla és Szepes Mária gondolkodása is. Gundel Takács Gábor úgy érzi, talán egyszer választ kap azokra a kérdésekre, amelyeket édesapja elvesztése óta hordoz magában.
Bár apja életének bizonyos döntései figyelmeztetésként szolgáltak számára, sok értéket is tőle örökölt. Az olvasás szeretetét, a kíváncsiságot és a világ iránti nyitottságot mind otthonról hozta. Mint mesélte, náluk nem az volt a kérdés, hogy van-e otthon könyv, hanem inkább az, éppen hol találják meg őket. Ma már három felnőtt gyermek édesapjaként és nagypapaként egészen más szemmel tekint a családra és az idő múlására. Talán ezért foglalkoztatja egyre többet édesapja emléke, és mindaz, amit már nem volt lehetőségük megbeszélni egymással.
