Eszenyi Enikőt korábban többen is bepanaszolták a Vígszínházban, többek között ez vezetett oda, hogy eltávolították az igazgatói pozícióból. Elköltözött vidékre és egy ideig alig lehetett hallani róla, majd pár éve visszatért a színházi életben. Úgy tűnik azonban, hogy nem sokat változott, legalábbis a vele együtt dolgozók szerint – a minap egy közleményben kért bocsánatot korábbi viselkedéséért.
„Az elmúlt években nem volt olyan nap és éjszaka, amikor ne foglalkoztatott volna a Vígszínházban töltött igazgatói időszakom. A színház az életem és a szenvedélyem, de ma már látom, hogy a szenvedélyes munka közben – bár soha nem akartal – sokszor nem kellő figyelemmel és empátiával fordultam mások felé. Hozhatnék kifogásokat, magyarázatokat, mentegetőzhetnék is, de nem akarok. A történtekért vállalom a felelősséget. Sokáig azt hittem, hogy a próbák során tanúsított szenvedélyes, időnként nem megfelelő megnyilvánulásaimat igazolja az, ami végül a színpadon megszületik. Nagyon sajnálom, hogy voltak helyzetek, amikor másokat megbántva végeztem a munkámat, és ezzel lelki fájdalmat okozhattam. Azt gondoltam, hogy a színház fontosabb mindennél. Nem volt igazam. A következő évadban bemutatandó debreceni Primadonnák című produkció kapcsán az elmúlt hat évben most először fordult elő, hogy egy alkotói közösség egyes tagjaiban megfogalmazódott: nincs meg felém a közös munkához elengedhetetlen bizalom. Megértettem, hogy a hat évvel ezelőtti visszalépésem a Vígszínház vezetésétől, önmagában nem jelentett valódi lezárást. Megértettem, hogy semmilyen művészi eredmény nem ér annyit, hogy közben emberek sérüljenek vagy megalázva érezzék magukat. Kérem fogadják el, hogy lehetséges a változás, amire folyamatosan törekszem, és amit tevékenységemmel az elmúlt években és a jövőben is újra és újra bizonyítani szeretnék. Tudom, hogy vannak sebek, amelyeket nem lehet egyetlen nyilatkozattal begyógyítani, mégis szeretnék mindenkit megkövetni. Kérem fogadják el őszinte bocsánatkérésemet” – írta hosszan. A bocsánatkérő levélre azóta többek között Molnár Áron és Lengyel Tamás is reagált, akik akkoriban a Vígszínházban dolgoztak.
Most pedig egy újabb szereplő jelentkezett be a múltból: Nagy Enikő színésznő is leírta a gondolatait.
Mikor elolvastam Eszenyi Enikő bocsánatkérő fb bejegyzését, erős érzelmek kavarodtak fel bennem sok év eltelte után is. Nem akarok ítélkezni, vádolni, utólag felhánytorgatni sérelmeket, de mivel a bocsánatkérése engem is érint, hatottak rám a sorok, mint ahogyan az egész szakmára, mondhatni túlzás nélkül. Meg is bocsátanék, de elgodolkodtat, hogy miért csak most, miért nem akkor, amikor ez az ügy kirobbant évekkel ezelőtt, akkor mért nem jött rá, hogy mit tett szinte az egész társulatával, színházával? Miért csak akkor, amikor a debreceni színház igazgatója kiadta a közleményt? Biztos, hogy szívből jött ez vagy csak külső nyomásra?
– kezdte bejegyzését a színésznő.
„Soha sem lehetett tudni, hogy belém rúg, átnéz rajtam vagy megsimogat”
„Én még a Budapesti Kamaraszínházban kezdtem el vele játszani a Vágy villamosa előadásban Stella szerepét, amit Horváth Lili kolléganőm szülési szabadsága miatt kaptam meg. A szerep átvevő próba sírógörcsbe torkollt részemről, annyira belém kötött, kritizált, alázott, lekezelt. Ennek ellenére, amikor megszűnt a Budapesti Kamaraszínház és ez az előadás átkerült a Pesti színházba, én tovább játszhattam a szerepet. Ami miatt egyrészt nagyon hálás vagyok a mai napig és köszönöm neki a lehetőséget, másrészt kicsit büszke is vagyok magamra, mivel simán lecserélhetett volna más Vígszínházi színésznőre, ha nem lett volna elégedett velem.”
Több évadon keresztül játszhattam a húgát az előadásban, de minden felújító próba félelem volt számomra, hogy éppen milyen hangulatban van és ehhez mérten, hogyan gázol belém, bizonytalanít el, görcsöltet le és tesz nevetségessé a többiek előtt
– folytatta sorait.
„Előadás közben teljesen civil módon sokszor megszorította a kezem és háttal forgatott a nézőknek, miközben én beszéltem vagy olyan erővel ráncigált jelenet közben(amit egyáltalán nem rendezett bele a darabba Tordy Géza), hogy majdnem elestem. Ott volt még a kiszámíthatatlansága, soha sem lehetett tudni, hogy belém rúg, átnéz rajtam vagy megsimogat” – írta Nagy Enikő. Hozzátette, azt gondolja, ezeket a sebeket nem gyógyítja be egy bocsánatkérő levél és szerinte ezt Eszenyi is tudja.
(Forrás: Olajos Piroska / RTL)
