Csézy két évvel ezelőtt lépett fel az Európai Parlamenti választások előtt a Hősök terén: mint mondja, akkor került fel a közmédia feketelistájára. Nem sokkal később kiderült, hogy a Tisza színeiben indul képviselőként. Április 12-én döntöttek a választópolgárok: az énekesnő hatalmas fölénnyel győzte le Mezőkövesden Tállai Andrást, így ő is beülhetett a Parlamentbe. A minap pedig először szólalt fel, íme, a mondanivalója.
Ahogy szerdán a művelődési bizottsági ülésen ültem, mosolyogva arra gondoltam, hogy igen, megértük azt, hogy a közmédia teljes átalakítását, törvénymódosítását tárgyaljuk. Kimondhatatlanul büszke vagyok a magyar emberekre, mert demokratikus úton leváltottak egy diktatórikus rendszert. Sok olyan pont volt az elmúlt időszakban, kezdve a kegyelmi botrány, az MNB ügy, a Covid lélegeztetőgépek billiárdjai, a Pegazus-ügy, ahol az emberek elsöpörhették volna a hatalmat, de nem tették, hanem ők csendben, visszafogottan kivárták, hittek, dolgoztak és éltek az állampolgári jogukkal és választottak az országuknak, gyerekeiknek, saját jövőjüknek egy új utat, és most ugyanilyen demokratikus úton visszaadjuk a közmédia szabadságát. Érdekes volt hallgatni az ellenzék aggódását a művészi színvonal megtartásáról, a szabad, objektív tájékoztatásról, a nézőszám megtartásáról, a bosszúhadjáratunkról, a gyors, átgondolatlan intézkedéseinkről, a társadalmi egyeztetés hiányáról, ami szerintük számos jogi kérdést vet fel. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy Önök az elmúlt 16 évben vajon milyen társadalmi egyeztetéseket folytattak a magyar emberekkel. Milyen jogi kérdéseket vet az fel, hogy a férjem édesanyjának a szomszédjában a nyugdíjas idős házaspár két hétig nem mert kijönni félelmében a házukból, mert féltek, hogy a választás után háború lesz. Milyen művészi színvonalról beszélhetünk a listázott művészek esetében? Én csak két éve kerültem fel erre a listára, amikor a Hősök terén felléptem az Európai Parlamenti választások előtt 2024. június 8-án, és az önök emberei utána nyíltan kimondták és üzenték, hogy nem jelenhetek meg többet a televízió képernyőjén
– kezdte a beszédét Csézy, majd így folytatta:
„De mondok jobbat, pár éve koncertkörutat szerveztek nekem hosszú idő után újra Amerikába, és a kint élő barátnőm, aki szervezte a fellépéseket, egyeztetett a washingtoni nagykövetséggel, akik azt mondták, hogy sajnos nem lehetséges a fellépésem, mert nem vagyok rajta azon a listán, amit a kormány kiküldött nekik. Hát így működött az önök rendszere. A rádiók csak a kormányközeli előadókat játszották, olyan előadóművészek nem kaptak helyet, lehetőséget, akiknek több tízmilliós nézettsége van a Youtube-on. Többszörös platinalemezes előadók tulajdonosai, munkásságot építettek, elismert művészei az országnak. De nézzük a pontos adatokat: 2010-ben a magyar közmédia körülbelül 30 milliárd forintból működött, ma több mint 150 milliárd forintból. Vagyis az adófizetők által finanszírozott rendszer költsége több mint ötszörösére nőtt. 2025-ben a napi, tehát a napi 452 millió forint közpénz ömlött a kormányzati propaganda médiájában. Úgy egyébként, hogy a kitelepült műsoraiknál a dolgozókat olyan méltatlan körülmények, dohos faházakban szállásolják el, éppen ma mesélték. Eközben a közmédia csatornái nem váltak piacvezetővé. A televízió nézettségét továbbra is az RTL és a TV2 uralta, miközben a Duna TV részesedése töredéke a legnézettebb kereskedelmi csatornákénak. A kérdés tehát nem az, hogy több pénz jut-e a közmédiára, hanem hogy az ötszörös finanszírozásért cserébe kapnak-e az adófizetők ötször jobb szolgáltatást? Hát nem kaptak. Önök nem vigyáztak a magyar zenére, a magyar kultúrára, a magyar előadóművészekre. Önök aggódtak a társadalmi egyeztetés hiánya miatt, de szeretném halkan megkérdezni, hogy önök kikkel egyeztették le az elmúlt 16 év műsorgyártását, műsorszolgáltatását?”
(Forrás: Facebook)
Végül így zárta a mondandóját:
Merthogy a magyar emberekkel biztos, hogy nem. Viszont április 12-én megvolt a nagy társadalmi egyeztetés a közmédiáról, és ha a választópolgárokat most megkérdezik, ők már sokkal gyorsabban cselekedtek volna, ők már 13-án lekapcsolták volna a sugárzást és ezek után mondjuk ki, teljes joggal sötétedhetett volna el a képernyő. Ezzel szemben a Tisza kormánya egy átgondolt, kidolgozott, demokratikus törvénymódosítást terjesztett elő, három tagot a kormánypárti, három tagot az ellenzéki képviselőcsoportok jelölnek, további három főre politikai szervezetnek, nem minősülő médiaszakmai szervezetek adnak jelölést a Közszolgálati Tanács által lebonyolított jelölési eljárásban. A közmédia nem a kormányé, nem az ellenzéké, nem egy párté, a közmédia a magyar embereké és eljött az idő, hogy valóban visszaadjuk nekik.
