Tóth Gabi hosszú idő után tért vissza a színpadra a hétvégén, de sok támadást kapott miatta: egy idő után átmentek személyeskedésbe a hozzászólók és nem igazán az előadásmódjáról, inkább a múltjáról volt szó. Az énekesnő nem reagált a történtekre, ám a nővére úgy gondolta, hogy megvédi – mindezt azután, hogy már hónapok óta nem beszélnek egymással. Tóth Gabit meghatotta a testvére gesztusa és egy hosszú posztban reagált.
„Nem készültem arra, hogy megszólaljak. De elolvastam a testvérem bejegyzését. Szeretném megerősíteni mindazt az értékes és fontos gondolatot, amelyet megfogalmazott. Nem azért , mert engem “megvédett”. Hanem mert objektív és józan írás. Nagyon hálás vagyok neki ezért.. Továbbra is hiszem, hogy a családi köteléknél és a testvéri szeretetnél kevés fontosabb dolog van. Hiszem, hogy minden változás közelebb vihet bennünket egymáshoz, és még jobban megerősíthet abban, hogy azokhoz, akikkel együtt nőttünk fel, olyan mély kötelék fűz, amelyet sem politika, sem eltérő vélemények, sem semmilyen külső erő nem választhat szét.”
Nem szerettem volna megszólalni. Nem azért, mert nem fájt, hanem mert nem akartam áldozatszerepbe kerülni. Most sem áldozatként írok, hanem emberként. Nőként. Anyaként. Egy rossz minőségű telefonos videórészlet, egy falunapi hangtechnika és néhány kiragadott másodperc elég volt ahhoz, hogy ismét elinduljon a felkoncolás. Mintha mindegy lenne, milyen dalokat énekeltem el, milyen színpadokon álltam, vagy mit tettem le az asztalra huszonegy év alatt. Egyetlen felvételből megkérdőjelezték a hangomat, a tehetségemet és az egész pályámat, majd ismét darabokra szedték a testemet is. Mert egy nő, aki a negyvenhez közeledve hízik öt kilót, ezek szerint bármikor szabad prédává válhat. Lehet róla gúnyos képeket és videókat készíteni, kinevetni, megszégyeníteni és megalázni. Huszonegy éve énekelek. Többször választottak Magyarország év énekesnőjének. Voltak csodálatos és voltak nehezebb fellépéseim is, ahogyan minden előadónak. Néhány rossz minőségben rögzített másodperc azonban nem törölheti el mindazt, amit több mint két évtized alatt felépítettem.
„Ez a bejegyzés viszont már régen nem csak egy fellépésről szól. Ötödik éve érzem azt, hogy bármi történik ebben az országban, Tóth Gabit mindig elő lehet venni. Lehet rajta nevetni, lehet gyalázni, lehet a külsejét, a hangját, az anyaságát, a hitét, a döntéseit és az egész életét darabokra szedni. Mintha valamiféle közös feszültséglevezetővé váltam volna. Mintha rajtam lehetne számon kérni és megtorolni az elmúlt évek minden csalódását, dühét és sérelmét.”
Persze, tettem érte,hogy a közbeszéd tárgya legyek ès vállaltam is,hogy kapok kritikákat ès megosztó leszek! Nem ezzel van a baj! Ezt egy ismert ember tudja és elfogadja! Én is követtem el hibákat. Voltak döntéseim, amelyeket félelemből, megfelelési vágyból vagy az akkori meggyőződéseimből hoztam meg. Van, amit ma már másképp gondolok, és van, amit ma már másként tennék. Vállalom ezért a felelősséget. És őszintén bocsánatot kérek azoktól, akiket bármelyik döntésemmel vagy megszólalásommal megbántottam. A múltat nem tudom visszacsinálni. Tanulni tudok belőle. Változni tudok. És változom is.
„De a felelősségvállalás nem jelentheti azt, hogy életem végéig bárki következmények nélkül megalázhat. A bocsánatkérés nem felhatalmazás a gyűlöletre. A hibáim nem tesznek céltáblává, és nem veszik el az emberi méltóságomat. Ha valóban változást szeretnénk ebben az országban, akkor annak nemcsak a politikában kell elkezdődnie, hanem abban is, ahogyan egymással beszélünk. Abban, hogy képesek vagyunk-e kilépni a gyűlöletből, és nem akarjuk tovább mélyíteni azt a szakadékot, amely családokat, barátokat és egy egész társadalmat választott ketté. Nem számít, melyik oldal kezdte. Valakinek egyszer abba kell hagynia. Tudom, hogy vannak, akik azt szeretnék, hogy ne legyen többé munkám, ne hívjanak fellépni, és teljesen eltűnjek. De amikor valakitől minden munkalehetőséget el akarnak venni, akkor már nem pusztán a közéleti jelenlétéről vagy a népszerűségéről beszélünk. Akkor egy ember megélhetéséről, biztonságáról és életéről beszélünk” – írja az énekesnő.
(Forrás: TV2)
Tóth Gabi hangsúlyozza, hogy édesanyaként felelősséggel tartozik gyermekéért, otthonáért és jövőjéért, ezért elfogadhatatlannak tartja, ha valakit anyagilag vagy emberileg akarnak tönkretenni. Nem azt kéri, hogy mindenki szeresse vagy egyetértsen vele, csupán azt, hogy ne lehetetlenítsék el, és engedjék énekelni, koncertezni, hiszen ez 21 éve a hivatása. Úgy véli, a csalódásaival, veszteségeivel és az őt ért támadásokkal neki kell elszámolnia, másoknak pedig a saját indulataikkal és félelmeikkel. Arra kéri az influenszereket, videósokat és sajtóorgánumokat, hogy ne gyártsanak belőle újabb megalázó, gyűlöletkeltő tartalmakat. Nem vágyik televíziós szereplésre vagy címlapokra, inkább zenélne, létrehozná mentoriskoláját, és továbbadná a pályán szerzett tapasztalatait. Szeretne békében élni, jelen lenni kislánya életében, és anyaként, nőként, emberként újrakezdeni. Mint fogalmaz, nem sajnálatot vagy felmentést kér, és áldozat sem akar lenni: mindössze azt szeretné, ha emberként tekintenének rá.
Mert én is elfáradok. Én is sírok. Nekem is fáj. Fáj megélni a mellőzöttséget, a gúnyt, a hiteltelenítést, a feltupírozott hazugság cunamikat.. És nekem is jogom van ahhoz, hogy tanuljak a hibáimból, megváltozzak, dolgozzak, énekeljek, és békében tovább éljek. Hadd legyek anya. Hadd énekeljek. Hadd építsem fel az új életemet. És kérlek benneteket, engedjétek, hogy békében tegyem.
