Szuperhős anya
Szponzorált tartalom

„A szülők nagyon nehezen állítják fel a határokat“ – Bölcsis gondozónővel beszélgettünk

Ildikó már húsz éve gondozónő egy bölcsődében, minden szülőtípussal találkozott már és pontosan látja, mit rontunk el a gyerekeinkkel.

Ildikó nem ítélkezik, nem azért meséli el a szülők hibáit, hogy rosszul érezzük magunkat, hanem hogy tanuljunk huszonéves tapasztalatából. Ennyi idő alatt számtalan gyerek fordult meg a kezei között és volt ideje megfigyelni, milyen alapproblémák vannak a szülőkkel.

Az első ilyen probléma Ildikó szerint az, hogy a szülők sokkal többet gondolnak a gyerekükről, mint amire életkorából adódóan képes. Azt figyelte meg, hogy általában egyke gyerekeknél jellemző, hogy a világ legokosabb, legszebb, legjobb gyerekének tartják a szülei, és nem hajlandók tudomásul venni, sőt megbántódnak rajta, ha egy szakember másképp gondolja, mert épp talál annál a gyereknél valamilyen elmaradást. Márpedig a bölcsis gondozónő nemcsak a pelenkákat cseréli, hanem azt is figyeli, hogy megfelelően fejlődnek a gyerekek, és szól, ha eltérést talál, ha fejlesztésre van esetleg szükség.

„A másik hasonlóan súlyos probléma, amikor »elbabázzák« a gyereket, aki sokkal többre lenne képes, de a szülők kisbabának kezelik. Cumisüvegből adnak neki inni, holott már tudja használni a poharat, vagy nem engedik egyedül orrot fújni, mert szerintük kicsi hozzá.

Ilyenkor azzal kell szembesítenünk őket, hogy már nem pici baba a gyermekük, engedjék meg neki, hogy a saját korának megfelelően fejlődjön.

Nehezen engedik el a babakort, nem akarnak szembenézni azzal, hogy nem tudják megvédeni mindentől.”

Ildikó talán azzal a típusú szülővel találkozott leggyakrabban elmondása szerint, akinek muszáj beadnia bölcsibe a gyerekét, de nagyon nehezen fogadja el, hogy a gondozók is értenek ahhoz, hogy ellássák a gyerekeket. Igen, mindegyiket életben tudják tartani, nem csak az anyák és apák birtokolják azokat a képességeket, amik ehhez szükségesek. Nyilván az érzelmi töltet más, mint a szülőknél, de ettől még az a gyerek a bölcsiben megfelelő ellátást fog kapni.

fotó: istock

Mivel pici gyerekekről van szó egy bölcsődében, akik épp csak egy-két éve születtek, érthető, hogy a szülők számára még a világ közepét jelentik, és nehezményezik, hogy nem ugyanebben a bánásmódban részesül az intézményben is a gyerek.

Nehéz elfogadnia a szülőnek, hogy otthon a középpontban volt a gyereke, de a bölcsiben egy a sok közül. A gyerekeknek egyébként ezzel semmi gondjuk, csak a szülők kapnak tőle frászt, hogy nem az ő gyerekük körül forog a világ, és mondjuk nem ő kap először inni, hanem meg kell várnia a sorban előtte lévőt.

Ildikó arra a kérdésre, hogy mit rontunk el szülőként leginkább, azt mondja, hogy a rászoktatások jelentik a legnagyobb problémát általában.

„Benyomják a gyerek szájába a cumit, amikor annak eszébe sem jutna cumizni, egész nap nincs a szájában, de anya ragaszkodik hozzá. Ilyenkor ellenünk és a gyereke ellen dolgozik a szülő.

Azért van ez, mert félnek a saját gyereküktől, félnek a sírástól, a hisztitől, nem tudnak nemet mondani.

Pedig a gyereknek szüksége van korlátokra, de a mostani szülők nagyon nehezen állítják fel a határokat azért, mert nem tudják megoldani a konfliktusokat a gyerekeikkel, és inkább mindenben engednek.”

De hogy ne csak a problémákat elemezzük, van azért bőven jó oldala is a bölcsis gondozónői pályának. Ildikó például sok szülővel nagyon jó viszonyban maradt azután is, hogy már rég elmentek óvodába a gyerekek a bölcsiből. A gyerekek pedig még iskolás korukban is szívesen járnak vissza hozzá, olykor még a tanulnivalóban is tőle kérnek segítséget. Számára ez nemcsak egy munka, hanem igazi hivatás, nem tudná máshogy elképzelni az életét, imádja minden szépségével és nehézségével együtt.

„Nekem nem fárasztóbb gyerekek között lenni, mint mondjuk másnak az, hogy nyolc órát ül egy irodában. Ha egy bevásárlóközpontban sétálok, akkor is rögtön kihallom a gyerekhangokat, felkapom a fejem, ez belém van valahol mélyen kódolva.

Lehet, hogy amikor a bölcsiben konkrétan fejhangon visít egy gyerek tíz percig, akkor kicsit megfeszülnek az idegeim, de estére már el is felejtem. Sokszor hétvégén, otthon jobban elfáradok, mint hét közben a gyerekekkel. Nem tudnék mást dolgozni, nem tudom máshogy elképzelni az életem.”

Lezárult az NLC – Szuperhős anyák Pályázata

A szerkesztőség által kiválasztott édesanyákra pedig olvasóink szavazhatnak 2019. augusztus 26. és 2019. szeptember 08. között.

Minden kiválasztott édesanya BABY DOVE ajándékcsomagot kap!

18 és 49 éves kor közötti édesanya vagy, akinek van legalább egy 3 éves vagy annál fiatalabb gyermeke? Töltsd ki kérdőívünket, a válaszadók között 20 db Dove ajándékcsomagot sorsolunk ki.

Szponzorált tartalom

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top