Mielőtt a lányom megszületett, azt hittem, hogy mindent tudok. A mellényzsebemben volt a világ összes bölcsessége, bárki gyerekét fel tudtam volna nevelni, hiszen elolvastam mindent a hozzátáplálásról, az altatásról, a hisztiről. A síró gyerekkel küzdő leharcolt anyukákra csak legyintettem, nekem mindez kisujjgyakorlat lesz, és valójában nem is értettem, hogy nekik miért nem megy. Fodros ruhában szaladgáló, mindig mosolygós, szófogadó angyalt vizionáltam magam elé, én pedig önfeledten sétálok vele a városban. Pont így lett, csak aztán Csipkerózsikát valaki felkeltette békés és teljesen valószerűtlen álmából. A kórházban még minden jól ment, ja nem. Egy folyton síró 2,5 kilós apróságot kaptam, nem ment semmi, csak a sírás mindkét oldalon, az viszont tényleg emelt szinten. Sírtam, ha kifolyt a pisi a pelenkából, ha nem tudtam szoptatni, de jöttek a könnyek akkor is, ha Lotti sírt, vagy ha megkérdezték, hogy ugye, nincs is szebb az anyaságnál. A bennem élő Buddha fél nap alatt távozott a rendszerből, és helyére a költözött a pánik, a reménytelenség és a kialvatlanság. Arról pedig fogalmam sem volt, hogy új „barátaimmal” meddig kell megosztanom a testemet.
A bennem élő Buddha fél nap alatt távozott a rendszerből, és helyére a költözött a pánik (Fotó: magánarchívum)
3 kilós akadálypálya
Rettegtem a reggelektől, hogy vajon milyen újabb megoldandó feladatot dob majd aznapra a gép, és féltem az éjszakáktól is, mert tudtam, hogy maximum 3 órát alhatok, ami egy mormotának még délutáni szunyókáláshoz is kevés. Hergeltem magam reggeltől estig. Először azért, mert nem vagyok tökéletes, aztán azért, hogy nem vagyok elég jó, a végére pedig eljutottam odáig, hogy szar anya vagyok. Most már tudom, hogy sokkal jobban jártam volna, ha az állandó számvetés és válaszkeresés helyett csak hallgatok a belső hangra. A modern kor anyái annyi információt kapnak már a fogantatás pillanata előtti időszakban is, hogy mire odáig jutnak, hogy egy apró életet tartanak a kezükben teljesen elbizonytalanodnak. A hogyan kell jól csinálni kezdetű kérdések és az azokra kapott nagyon eltérő válaszok elnyomják a világ egyik legjobban összerakott rendszerét: az anyai ösztönt.
Daniella és Lotti (Fotó: magánarchívum)
Szuperhősanyák vagyunk mind!
Pont ezért hívtuk életre a BABY DOVE-val közös kampányunkat, a Szuperhősanyát. Mert hiszünk abban, hogy jól talált ki bennünket az evolúció. Hogyha kicsit lecsendesedünk és figyelünk, akkor a síró babában nem egy üvöltő kakis pelenkát látunk, hanem egy kommunikálni próbáló apróságot. És abban is hiszünk, hogy a válaszaink megvannak, ott legbelül, csak valahogy elfelejtettük használni őket. De ezzel az égvilágon semmi gond nincs, legjobbnak lenni a modern kori anyák legnagyobb kihívása. Miközben mind elfelejtjük, hogy pont így vagyunk jó.
Csak hallgatnom kellett volna a belső hangra (Fotó: magánarchívum)
Mire emlékszel? És mire fog a gyereked?
Én a Doktor Spock generáció vagyok, akkoriban az általa írt könyv volt a gyereknevelés bibliája, mostanra szitokszó a neve, és jaj annak az anyának, aki ennek alapján neveli a gyermekét. Az anyukámnak ugyan megvolt a könyv, és ha elakadt, vagy nem volt kitől segítséget kérni, akkor leemelte a polcról, de gondosan ügyelt rá, hogy az ösztöneire hallgasson. Nem hagyott sírni, nem helikopterkedett, engedte, hogy koszos legyek, hogy elessek, hogy megkóstoljam, amit a felnőttek esznek. Jól csinálta, arra emlékszem, hogy télen sokszor főztünk kukoricát, mert tudta, hogy imádom, és mindig volt a mélyhűtőben, hogy engedte, hogy a magassarkúiban játsszam, és arra is emlékszem, hogy rongyosra olvasta a Grimm meséket. Boldog gyerekkorom volt, mázlista vagyok. És csak remélni tudom, hogy a lányom sem arra fog emlékezni, hogy anya mindig aggódott valami miatt, hogy állandóan a válaszokat kereste a világ legegyszerűbb kérdéseire. Drukkolok, hogy Lottinak ne egy bizonytalan idegzsába jusson eszébe, ha rám gondol, legyek inkább puha meleg paplan.
Fotó: magánarchívum
Teljesen biztos vagyok benne, hogy akkor csináljuk jól, ha megengedjük maguknak a hibákat, a bosszankodást, és ha elhisszük, hogy Szuperhősanyák vagyunk mind. Te is! A július és az augusztus hivatalosan is a Szuperhősanyák hónapja az nlc.-n, készülünk játékkal, videókkal, cikkekkel és néhány meglepetéssel is. Olvass minket, és csatlakozz a kampányunkhoz azzal, hogy az Instagrammon megosztasz egy képet arról, hogy mit jelent számodra Szuperhősanyának lenni, a kép alá pedig ennyit írj: #szuperhosanya
Lezárult az NLC – Szuperhős anyák Pályázata
A szerkesztőség által kiválasztott édesanyákra pedig olvasóink szavazhatnak 2019. augusztus 26. és 2019. szeptember 08. között.
Minden kiválasztott édesanya BABY DOVE ajándékcsomagot kap!
18 és 49 éves kor közötti édesanya vagy, akinek van legalább egy 3 éves vagy annál fiatalabb gyermeke? Töltsd ki kérdőívünket, a válaszadók között 20 Dove ajándékcsomagot sorsolunk ki.
Szponzorált tartalom
