DNS: egyetlen sejt is elég a lebukáshoz

Szekeres P. Mónika | 2020. Március 06.
Egykori uralkodók homályba veszett tragédiája, megingott házastársi bizalom helyreállítása, veszélyes gyilkosok kézre kerítése. Mi a közös bennük? DNS-be zárt titkok megfejtése oldhatja meg mindegyiket. Az igazságügyi orvostan ezt (is) teszi.

Oroszország, Jekatyerinburg, 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka. A bolsevikok hatalomra jutása óta fogva tartott II. Miklós cárt és családját letessékelik a pincébe. Az egykori uralkodót, feleségét, öt gyermeküket és személyzetük néhány velük maradt tagját sorba ültetik, állítólag fénykép fog készülni róluk. Hogy valóban fotografálást ígértek-e nekik, vagy csupán a legenda emlékezik így, nem tudhatjuk. De ami ezután történt, az biztos: a bolsevik őrzőosztag géppuskatűzzel agyonlőtte fegyvertelen fogvatartottjait, holttestüket a közeli erdőben ásták el.

Hollywood kérdezett, a DNS-teszt válaszolt

A szovjet birodalom hajnalának e kegyetlen epizódját Dr. Lászik András egyetemi docenssel idézzük fel. Ám bármilyen meglepő is, nem, nem egy történelem tanszéken, hanem egy DNS-laboratóriumban. Ezt vezeti szakértőnk a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében. A Romanov-dinasztia tragikus sorsa ugyanis mára összefonódott a modern igazságügyi genetika történetével.

„1991-ben találták meg a cári család tagjainak feltételezett földi maradványait. Leöntötték ugyan savval a holtesteket, és megpróbálták elégetni, DNS-teszt segítségével mégis azonosíthatók voltak” – mondja Dr. Lászik András az angol kollégák vizsgálatai alapján. „Az ilyen vizsgálatokhoz természetesen mindig szükség van úgynevezett kontroll DNS-mintára, melyet ezúttal Fülöp herceg, II. Erzsébet brit királynő férje bocsátott rendelkezésre, mivel ő és a néhai Alexandra cárné, aki Viktória királynő unokája, anyai ágon rokonságban állnak. A cár azonosításához pedig testvére adott mintát.”

Szergej Abramov orosz kutató II. Miklós cár maradványait vizsgálja (Fotó: Wojtek Laski/Getty Images)

A Romanov-DNS története, ahogyan a világsajtó nevezte el, itt még nem ért véget. Az egykori exhumálásnál ugyanis az ötből két gyermek holtteste nem került elő. Az ennek nyomán szárnyra kapott találgatás, mely szerint talán mégis voltak túlélői a mészárlásnak, még Hollywoodot is megihlette: mozi és rajzfilm készült Anasztázia hercegnő csodálatos megmeneküléséről. És ahogyan ez szintén várható volt, önjelölt Anasztáziák is egyre-másra bukkantak fel. Közülük a leghíresebbet DNS-teszttel buktatták le: nála semmilyen genetikai egyezést nem találtak a Romanov családéval. (Egyébként 2007-ben rábukkantak a két hiányzó gyermek csontvázára is, kétséget kizáróan kiderült, hogy osztoztak szüleik és testvéreik tragikus sorsában.)

Az anya is lehet bizonytalan

A DNS-elemzések természetesen nem csak egykori uralkodók személyazonosítására vagy származás-megállapítására megbízható vizsgálatok, hiszen valamennyiünk örökítő anyagai őrzik az információt: kik a szüleink, kikkel állunk rokonsági viszonyban. Sokféle partnerkapcsolatban élünk, sokféle családi háló vesz körül minket, és ne gondoljuk, hogy csak extrém esetekben lehet szükség a molekuláris biológia eszközeivel utánajárni annak, ki a gyermek vér szerinti apja. Mint abban a családban például, ahol a férjnek egy „jó szándékú” barát megsúgta, nem tőle van a gyerek. A férfi kétségbeesésében fordult fűhöz-fához, míg úgy döntött, elviszi a gyermek fogkeféjét DNS-analízisre, csak legyen már vége ennek a szorongató, titkokkal teli helyzetnek. A tárgyról vett és az ő saját mintájának összehasonlító vizsgálata azt mutatta ki, hogy valóban nincs köztük rokonsági kapcsolat.

„Ekkor jutott el hozzánk az édesapa – meséli a docens, aki évtizedek óta foglalkozik igazságügyi genetikával. Nem csak az egyetemi oktatásban, hanem a gyakorlatban is, már a számát sem tudja, hány esetben vett részt csapatával szakértőként apasági vagy éppen hagyatéki bírósági ügyekben. – Az édesapa, szándékosan fogalmaztam így. Kiderítettük, miért nincsen semmilyen genetikai egyezés a korábban tesztel DNS-molekulák között. Az apa a gyermek fogkeféjét kapta fel a fürdőszobában, csakhogy azt az anya használta. Így már érthető volt minden, és el is végeztük, immár a megfelelő mintákkal a származási vizsgálatot.”

Azt se gondoljuk, hogy kizárólag férfiak kerülnek olyan helyzetbe, melynek tisztázásához az igazságszolgáltatás a természettudomány segítségét veszi igénybe! Kórházban elcserélt újszülöttek ügye éppúgy előfordult már, mint olyan eset, amikor maga az édesanya bizonytalan abban, hogy kitől fogant a gyermeke.

Pénznek, DNS-nek bankban a helye

„Korábban szerológiai elemzést végeztünk, azaz vérmintával dolgoztunk az igazságügyi orvostani gyakorlatban – magyarázza Dr. Lászik András. – Mai módszereink összehasonlíthatatlanul pontosabb eredményt adnak, és a mintavétel is leegyszerűsödött. Élő személyeknél elegendő szájnyálkahártya-törletet vennünk, és nem kell megszúrnunk a pácienst, ami gyermekek esetében igen fontos szempont. Míg a szerológiai vizsgálatok csak egyéves kor után voltak elvégezhetők, addig a mai tesztek közvetlenül a születés után, sőt már magzati korban is. Azt szoktam mondani, hogy nem csak a pénzünket kellene bankban őrizni, hanem DNS-mintáinkat is. Intézetünkben is van erre lehetőség, ilyenkor a minket felkeresők adatait dokumentáljuk, fénykép készül róluk és ujjlenyomatvétel is történik.”

Nincs többé tökéletes bűntény

Már tizennégy éve történt, hogy egy magyarcsanádi diáklányt megerőszakolt, majd benzinnel felgyújtott a támadója. Dr. Lászik volt az igazságügyi genetikus szakértő az ügyben (ma már a jövő bűnügyi technikusait tanítja, azokat, akik a bűnestek helyszínein gyűjtik a nyomokat, vesznek mintákat).

Egy bűncselekményhez használt tárgyat vizsgálnak egy stuttgarti laboratóriumban (Fotó: Franziska Kraufmann/picture alliance via Getty Images)

„Egy értékelhető DNS-minta olyan, mint egy genetikai személyleírás: csak azt nem tudja megmondani, az illetőnek éppen milyen színűre van festve a haja. Ráadásul szinte lehetetlen elkerülni, hogy bárki, így az elkövető is, nyomot hagyjon maga után.” Szakértőnk praxisában akadt például már olyan kesztyűben dolgozó gyilkos is, aki az őt bolti betörésen tetten érő alkalmazottat megölte, ám a helyszínen a kukába hajított joghurtos pohara (beleivott), nyomra vezette a rendőröket. Egy másik támadó pedig ugyan minden ruháját elégette, de azzal nem számolt, hogy az áldozata körme alatt talált bőrfoszlány, mely a dulakodásuk során került oda, elegendő lesz az azonosításához.

DNS, melyet csak édesanyánktól örökölhetünk

A genetikai információt hordozó DNS-molekula (attól függően, hogy a sejtszerkezetben hol helyezkedik el) lehet: sejtmagi DNS és mitokondriális DNS. A sejtmagi DNS az adott egyénre jellemző, így egyedi azonosításra alkalmas. Ha azonban a vizsgálati minta nem rendelkezik sejtmaggal – ilyen lehet például a hajszáltöredék – a szakértő elvégezheti a sejtmagon kívüli, azaz a mitokondriális DNS elemezését. De tudnunk kell, hogy ez utóbbi kizárólag anyai öröklődésű, azaz apaság megállapítására nem alkalmas.

Hamvadó cigarettavég

Én ugyan csupán egy székre ültem le a docens szobájában, már bőven hagytam magam körül hajszáltöredéket, bőrmaradványt, izzadmányt… azaz szabad szemmel nem látható mikronyomokat, melyekből kiválóan azonosítható vagyok. Merthogy egyetlen ép sejtem is elég a tökéletes genetikai profilom meghatározásához. Arról már nem is beszélve, hogy mivel dohányzom, annak is könnyedén utána lehet járni, melyik kávézó teraszán ültem, mielőtt megérkeztem az egyetemre – elég csak a hamutartóban körbenézni.

„A cigarettavég akár tökéletes DNS-nyom is lehet, az emberi nyál rászárad, és mint egy hártya, kifeszül rajta – bólogat Dr. Lászik András. – De mindig azt vallottam, a nyomozáskor feltárt részleteteknek olyan tökéletesen kell illeszkedniük egymáshoz, akár egy kirakós játékban az elemeknek. A munkám során csak akkor voltam nyugodt, ha valaki nem csupán egyetlen laboratóriumi eredmény, hanem az egy képpé összeálló bizonyítékok, tanúvallomások alapján került életfogytig börtönbe.”

De nem csak az elkövető, hanem olykor az áldozat azonosítása is az igazságügyi szakértő dolga. Persze nem szükséges mindig DNS-mintavétellel kezdeni a folyamatot. A fogazat, az ujjlenyomat, a jellemző hegek, anyajegyek, de még egy emlőimplantátum is segíthet, feltéve, ha számozott a beültetett pótlás.

Fotó: Getty Images

„De ilyen támasz az azonosításhoz a homloküreg kontúrja is. Kevésbé ismert, hogy arckoponyacsontunk röntgenképe csaknem olyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk. És szükség esetén, természetesen, a holttestből is veszünk DNS-mintát. Izomból, vérből, előrehaladottabb bomláskor a csontból. Utóbbi (attól függően, hogy milyen környezetben volt), nagyon sokáig magába zárhat DNS-molekulákat. Akár ötezer évig is, elegendő az ókori egyiptomi múmiákra gondolnunk. Az akkori uralkodók temetkezési szokásai ideális feltételeket teremtettek ahhoz, hogy használható örökítő anyagot hagyjanak az utókor számára: a belső szerveket eltávolították, és kémiai anyagokkal konzerválták, száraz, zárt térben helyezték el a holttesteket.”

Kevesebb szó esik arról, hogy az igazságügyi szakértő ugyan a laboratórium falai között dolgozik, véleményétől is függhet, egyben maradnak vagy széthullanak családok vagy sikerül-e egy kegyetlen bűneset megnyugtatóan lezárni.

„Számolnunk kell azzal a lelki teherrel, mi minden múlik a munkánkon. Mindannyian gyökereinket ismerve helyezzük el önmagunkat szűkebb családunkban, tágabb környezetünkben és végső soron az egész társadalomban, és még akár egzisztenciális következményei is lehetnek származásunk tisztázásának: szociális ellátások, örökségek függhetnek tőle. Az is mindig ott van a szakértő gondolataiban, hogy amíg nem sikerül egy súlyos bűnt elkövetőt azonosítani és megtalálni, addig itt jár közöttünk, és újra lecsaphat.”

Örökítők:

Exit mobile version