A terhességgel együtt egy sor társadalmi elvárás is jár, ami nem feltétlenül tesz jót a kismama lelkének. Ezek között vannak olyan ártatlan dolgok, mint hogy idegenek azt gondolják, joguk van megsimogatni a terhes hasunkat, amit egy udvarias mondattal le tudunk állítani, ám vannak ártalmasabbak is, mint például az, hogy egy terhes nőnek kötelessége az állandó boldogság és mosolygás csupán azért, mert gyermeket vár.
Nem ritka a terhességi depresszió
„Antoinette M. Lee, a hongkongi egyetem munkacsoportjának vezetője által irányított kutatás során vizsgált 357 várandós nő 37 százalékánál jelentkeztek a depresszió tünetei a terhesség valamely szakaszában. Tanulmányukból kiderül, hogy a depressziót a várandós időszak alatt sem szabad lebecsülni, mivel ezek szoros összefüggésbe hozhatók a szülés utáni depresszió kialakulásával. Az első és a harmadik trimeszterben erőteljesebben és súlyosabb formában észlelték a depressziót a megfigyelt anyáknál. (…) Következtetésükben arra a megállapításra jutottak, hogy az anyák depressziója komolyan veendő és kezelést igényel, mert ez káros hatással van a későbbiekben az anyára és gyermekére” – olvashatjuk az Előrelépések a posztnatális depresszió prevenciójában: a Leverton kérdőív alkalmazása című publikációban.
„A lelkemre senki sem figyelt”
Anita egy kétéves kislány édesanyja, aki a terhessége alatt egyáltalán nem úszott a boldogságban, ám a környezete nem akart róla tudomást venni, hogy depresszióval küzdött.
„Várandósan nem illik beszélni a negatív, lesújtó gondolatokról. Azt mondják, hogy legyél boldog, hiszen terhes vagy! Olyan érzés volt, mintha valami paradoxon lennék azért, mert depressziós lettem a terhesség alatt, pedig ez pont az a mentális probléma, amit nem tud irányítani az ember. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel, hangulatingadozással, még akkor sem, ha közben az eszemmel tudtam, hogy most örülnöm kellene, hiszen nemsokára a kezemben tarthatom a kislányomat. Az orvosom egyébként remek nőgyógyász, mindent alaposan megnézett, elmagyarázott, kérdezhettem tőle a terhességről, fizikailag a rendelkezésemre állt, ám közben a lelkemre senki sem figyelt.”
Az anya elmondása szerint nem volt ismeretlen számára a depresszió, kamaszkora óta tapasztalt hasonló epizódokat időről időre, de mindig sikerült pszichológus segítségével kilábalni belőle. Ám a terhességi hormonok olyan hatással voltak rá, hogy a szülés előtti depresszió egészen magába szippantotta. „Voltak napok, amikor fel sem tudtam kelni az ágyból, semmi motivációt vagy érdeklődést nem éreztem magamban a legegyszerűbb dolgok iránt sem. Mintha érzelmileg megbénultam volna az egyik nap, a másik nap pedig kitört belőlem a sírás, amit nem bírtam abbahagyni órákig.
A terhességi depresszió nem szégyen (Kép: Getty Images)
A családom, főleg anyukám nem értette, mi történik, veszekedett velem, azt mondta, hogy ez csak hiszti és ha így folytatom, egyedül maradok majd a gyerekkel, mert ezt nem fogja sokáig tűrni a férjem, és különben is, boldognak kéne lennem, hiszen annyira akartam ezt a babát.
Nem tudtam elmagyarázni neki, hogy nem függ össze a depressziómmal a gyermekem szeretete. És persze szerencsére nem volt igaza a férjemmel kapcsolatban, aki gondoskodással és aggodalommal figyelte, mi történik velem, segített, ahol csak tudott. Ő volt az én kősziklám az érzelmi viharok között.”
Nem szégyen a depresszió terhesen sem
A terhes nők mentális egészségére sajnos nagyon kevés figyelem jut, terhesség során általában azt tapasztalhatjuk, amit Anita is mesélt: a fizikai változásokat, a baba fejlődését elmagyarázzák az egészségügyi szakemberek, ám a mentális változásokról már sokkal kevesebb szó esik. Sőt, ítélkezés jár általában a környezettől azért, ha egy kismama kifejezi azt, hogy nem feltétlenül csupa boldogság az élete, ha pedig depresszióról beszél, akkor értetlenséggel találhatja magát szemben. Ezért aztán a leggyakoribb forgatókönyv az, hogy ezeket az érzéseket eltemetjük magunkban, inkább csendben szenvedünk, pedig nagy károkat okozhat, ha kezeletlenül marad a depresszió terhesség alatt. Hiszen azon túl, hogy milyen öreg a méhlepény és mennyi a magzatvíz, az is hatással van a magzatra, hogy az anyukának milyen a lelkiállapota.
Anita szülés után egy pszichológus segítségével mászott ki a depresszió gödréből, de a legtöbb idő ahhoz kellett, hogy ne érezzen bűntudatot amiatt, hogy a terhessége közben nem csak és kizárólag boldog érzései voltak. Ennek megelőzésében rengeteget segítene, ha a fizikai vizsgálatokon kívül a mentális problémákról is beszélnének a terhes kismamákkal, felvilágosítanák őket a szakemberek, hogy a hormonális változások miatt érzelmi hullámvasúton is találhatják magukat, és azt is el kellene mondani már a terhesség elején, milyen jelekre figyeljen oda a kismama a depresszióval kapcsolatban.
A terhességi depresszió legjellemzőbb tünetei
Folyamatos aggodalom a szülés és anyaság miatt; alvásproblémák; apátia, energia hiánya; érdeklődés elvesztése önmagunk vagy a terhesség iránt; állandósult frusztráció, sírás, düh; krónikus szorongás; koncentrációs zavarok; reménytelenség érzése a jövővel kapcsolatban.
Szerencsére ma már a terhesség utáni depresszióról egyre szélesebb körben szó esik, ugyanígy kellene kiterjeszteni a társadalmi párbeszédet a terhességi depresszióról is az egészséges családok érdekében. Felejtsük el a társadalmi elvárásokat, régi beidegződéseket, egyáltalán nem kötelező folyamatosan boldognak lenni a terhesség alatt, inkább tájékozottak legyünk, hogy ne ártsunk magunknak és a babának, mert ez a legfontosabb.
Szülés utáni depresszió:
- Mit lehet tenni, hogy elkerüljük a szülés utáni depressziót?
- Új felfedezést tettek a szülés utáni depresszióval kapcsolatban
- A szülés utáni baby blues természetes, nem vagy rossz anya miatta!