Kapcsolat a PCOS és inzulinrezisztencia között

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) és az inzulinrezisztencia sok esetben együtt vannak jelen az érintett betegeknél. A közös pontokat keresve arra jöttek rá a kutatók, hogy sok esetben az inzulinrezisztencia szerepet játszik a PCOS kialakulásában, valamint súlyosbíthatja a tüneteket. Az inzulinrezisztenciát életmódbeli változtatásokkal vagy gyógyszeres kezeléssel kell kezelni a szövődmények megelőzése érdekében, ezért azt ajánlják, hogy PCOS diagnózis esetén mindenképp ki kell vizsgálni az inzulinrezisztenciát is.

PCOS és inzulinrezisztencia

A PCOS egy olyan hormonális állapot, amely szabálytalan menstruációs ciklust, termékenységi nehézségeket és kis cisztákat okozhat a petefészkeken. Az inzulinrezisztencia során pedig a hasnyálmirigy túl sok inzulint termel, mert a szervezet nem képes hatékonyan vagy gyorsan reagálni az inzulinra, ami aztán vezethet magas vagy túl alacsony vércukorszinthez. Ebben az állapotban a szervezetnek egyre nagyobb mennyiségű inzulinra van szüksége ahhoz, hogy a glükóz a test szöveteibe kerüljön. Ezért is nevezik az inzulinrezisztenciát a 2-es típusú cukorbetegség előszobájának, a PCOS pedig a cukorbetegség kialakulásának kockázati tényezőjeként is ismert.

Annak ellenére, hogy a PCOS tünetei általában előbb jelentkeznek, mint az inzulinrezisztencia tünetei, a kutatások során mégis arra jutottak a szakemberek, hogy az inzulinrezisztencia játszhat szerepet a PCOS kialakulásában, nem pedig fordítva. Az emelkedett inzulinszint hozzájárulhat a gyulladáshoz és a PCOS-hez társuló egyéb anyagcsere-problémákhoz. Bár az összefüggés ismert, a két állapot közötti kapcsolat okai nem teljesen tisztázottak.

A PCOS és az inzulinrezisztencia kapcsolata (Kép: Getty Images)

Nem mindenkinél alakul ki PCOS

Mielőtt minden inzulinrezisztenciával küzdő nő a szívéhez kapna, megnyugtatunk mindenkit: az összefüggések dacára egyáltalán nem alakul ki minden inzulinrezisztensnél a PCOS. Azt viszont érdemes mindenképpen szem előtt tartani, hogy az inzulinrezisztencia és a PCOS is hozzájárulhat a meddőségi problémákhoz. A PCOS és inzulinrezisztencia hormonális hatásai akadályozhatják az embrió megfelelő beágyazódását, ezzel nehezítve meg a teherbeesést. A két betegség tünetei is nagyon hasonlítanak egymásra, ezért ha tapasztaljuk magunkon a tüneteket, akkor egy alapos, mindkét betegségre kiterjedő komplex vizsgálatot érdemes elvégeztetni, hogy a megfelelő kezeléshez hozzájussunk.

A PCOS tünetei:

• rendszertelen vagy hiányzó peteérés és menstruáció;
• meddőség;
• apró ciszták a petefészekben;
• aknés, pattanásos bőr;
• emelkedett inzulinszint a vérben;
• változások az étvágyban, szénhidrátéheség;
• túlzott szőrnövekedés az arcon;
• bőr szürkésbarna elváltozása;
• hajhullás, férfias jellegű kopaszodás;
• súlyproblémák, elhízás.

Az inzulinrezisztencia tünetei:

• cukros ételek vagy nagy mennyiségű ételek elfogyasztása után idegesség;
• fáradékonyság, koncentrációs zavar;
• gyakori éjszakai felébredés;
• alvás közben izzadás;
• étkezés-kimaradás esetén ingerlékenyég, izzadás, remegés;
• rendszertelen menstruáció;
• teherbeesési nehézség, meddőség;
• sikertelen fogyókúrák;
• a változatlan életmód is testsúlygyarapodást okoz;
• gyakori szénhidrátéhség;
• mozgás közben a vércukorszint leesése.

A 160 grammos diéta:

• Ezt teszi napi 160 gramm szénhidrát a testünkkel
• Dietetikus a 160 g szénhidrát diétáról: „Az elszabadult hajóágyú esete”
• Így változtatta meg az életemet a 160 grammos diéta