„A COVID óta nem nagyon megy a futás” – a post-COVID tünetek rabságában

A koronavírus fertőzésen átesettek közül sokan vannak, akik a betegség szövődményeivel küzdenek akár hónapokkal a fertőzés után is. A tünetek zavarba ejtően sokfélék lehetnek, ami miatt az orvosoknak nincs egyszerű dolga, hiszen egy post-COVID szindrómában szenvedő páciens kezelése nagyon összetett lehet, több orvosi területet is igényelhet a pszichiátertől a tüdőgyógyászig.

A három leggyakoribb tünet

A Tüdőközpont év elején végzett, 76 páciens adatait elemző, COVID utáni tüdőgyógyászati ellátást feldolgozó tanulmányából kiderült, hogy a férfiak és nők között a post-COVID tünetekben nincs jelentős különbség. A pácienseknél a hosszabb távon fennálló szövődmények között a leggyakrabban a magas vérnyomás jelenik meg, míg tüdőgyógyászati szempontból az asztma is a top társbetegségek között van.

A tanulmány szerint a páciensek többségénél három elhúzódó gyakori panasz figyelhető meg:

●     gyengeség, fáradékonyság;

●     köhögés;

●     légszomj, nehézlégzés.

A betegek közül sokan számoltak be rendellenes szívdobogásról, mellkasi fájdalomról is – ha ezeket a tüneteket észleljük magunkon 3-4 hétig, akkor mindenképp orvoshoz kell fordulni. Előfordulhat, hogy a szövődmények a fertőzés után nem azonnal, hanem hónapokkal később jelentkeznek, úgyhogy nem szabad elbagatellizálni a tüneteket később sem.

„A COVID óta nem nagyon megy a futás”

A közösségi oldalakon leggyakrabban a szaglás és ízlelés elvesztése szokott szövődményként felbukkanni, az én anyukám is ezzel küzd, amióta átesett a COVID-on, hogy csak bizonyos ízeket érez, például a keserűt intenzíven, de az édeset egyáltalán nem. Mások fantomszagokról számolnak be, több ismerősnél is olvastam arról, hogy a fertőzés után hónapokig cigarettaszagot éreztek, holott senki sem dohányzott a közelükben. A poszt-COVID tünetek változatosak, de talán a fantomszagok vagy a szaglás átmeneti hiánya kevésbé veszélyes, mint a rendellenes szívdobogás vagy légszomj, vagy legalább is kevésbé befolyásolja negatívan – a bosszankodáson túl – a mindennapi életben az embert. Tündénél a post-COVID miatt nagy életminőségbeli romlás történt, mert imádott futni, testileg és lelkileg is szüksége lenne rá, ám amióta átesett a koronavírus fertőzésen, 100 méternél többet nem képes futva megtenni normálisan.

Tünde így mesélt a tüneteiről:

„A COVID óta nem nagyon megy a futás. Nem is tudom, mit érezhet az, aki profi sportoló, és így jár, mint én a COVID után, ott annak összeomlik a karrierje? Még engem is borzalmasan megvisel, hogy nem tudok futni, pedig nekem ez csak hobbisport volt. Már tini koromban rákaptam a futásra – most 41 éves vagyok -, azóta a futás rengeteg pozitív szerepet betöltött az életemben. Egyrészt csodásan karbantartotta a testemet, közben stresszoldásra is tökéletes volt, nem mellesleg minden nap annyi énidőm volt a család és munka mellett, amíg egy órában elmentem futni esténként. Iszonyatosan hiányzik.

A COVID után hónapokig nem tudtam egy lépést sem futni anélkül, hogy elképesztő szívdobogást ne kaptam volna, de olyat, hogy először azt hittem, szívrohamom van. A légszomj is rendszeres kísérője lett nemcsak a futásnak, hanem úgy általában az életnek, elég, ha felmegyek az első emeletre a lakásunkhoz, már kapkodom a levegőt és le kell ülnöm pihenni. Persze jártam orvosnál a tünetekkel, és szép lassan javulok is, de már nagyon szeretnék újra úgy futni, mint régen, és azon gondolkodni, hogyan tudnám lefutni a maratont, nem pedig azon keseregni, hogy a sarokig sem tudok elkocogni csigatempóban.”

Tündét türelemre intette az orvosa, szerinte teljes értékűen tud majd futni nem olyan sokára, de érthető, hogy a hónapok óta tartó post-COVID tünetek megviselik a nőt. Amíg tart a felépülés, addig is más mozgással igyekszik helyettesíteni a futást, egyelőre a szobabiciklizésben találta meg azt, amivel a testét meg tudja mozgatni anélkül, hogy légszomj és szívdobogás törne rá. Ahogy mondja, ez is több mint a semmi, de azért nagyon várja már, hogy újra átélje azt a szabadságot, amit a futás jelent számára.