Ez vezethet előbb vagy utóbb kiégéshez: Lora története

Figyeljük a testünk jelzéseit

– Amikor folyamatosan magas fordulatszámon pörgünk, és úgy érezzük, a munkánk a mindenünk, észre sem vesszük, mennyi stressznek vagyunk kitéve. Sőt az állandó feszültség az életünk részévé válik, ami egyfajta felhajtóerőként van jelen: még többet és még jobban akarunk teljesíteni. Eszünkbe sem jut, hogy néha lazítanunk is kéne, hiszen idővel akár ki is éghetünk, ha nem találjuk meg a magunkon „kikapcsológombot” – kezdi történetét a 32 éves Lora. – A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen fontos, hogy tudatosan éljünk: az egészségünk megőrzése érdekében figyeljük a testünk jelzéseit és reagáljunk is azokra. A pihentető alvás fontosságának hangsúlyozása pedig nem csupán egy új divathóbort, hanem a testi és lelki egészségünk záloga.

„Az egyik leglelkesebb kolléga voltam”

– Öt éve kezdtem el dolgozni a cégnél, junior projektvezetőként. Imádtam a munkámat, úgy éreztem, hogy ki tudok teljesedni benne, és a főnökeim is megbecsülnek. Annyi feladatot vállaltam, amennyit csak tudtam, és kudarcként éltem meg, ha valamelyik munkafolyamatnak nem lehettem a részese. Tipikusan az a lelkes kolléga voltam, akivel mindenki nagyon elégedett. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ami növelte az önbecsülésemet – emlékszik vissza Lora. – Otthon fáradtan dőltem be az ágyba és sokáig nem tudtam elaludni, sőt éjszakánként gyakran felriadtam, mert folyton a munkám járt a fejemben. Ezt teljesen természetesnek tartottam, semmi furcsát nem találtam benne. Amikor néhány kollégám a kiégésre panaszkodott, én csak legyintettem, azt hittem, velem ez soha nem fog megtörténni. Tévedtem.

„Hajszoltam a tökéletességet”

– Az idő előrehaladtával a munkámban kevesebb lett a kihívás, ezért az egyre monotonabbá és unalmasabbá vált. Akárhogy szerettem volna, nem tudtam tovább fokozni a teljesítményemet, és hiába kértem a főnökeimet, nem kaptam új feladatokat. Csökkent a lelkesedésem, és továbbra is sokat dolgoztam, de már nem teljesítettem olyan jól, mint kezdetben. Folyosói pletykákból hallottam vissza, hogy néhányan elégedetlenek velem, a pozitív visszajelzések hiánya pedig teljesen letört. Szorongani kezdtem, és próbáltam hajszolni a tökéletességet, ráadásul megfelelési kényszerem is lett, amitől folytonos feszültségben éltem. A feszültség miatt ingerlékennyé, labilisabbá váltam, és egyre több kollégával volt konfliktusom.

Az egyik tapasztalt kolléganő észrevette rajtam a kiégés kezdeti jeleit, ezért munka után elhívott egy teaházba beszélgetni.

Segített a Sedacur forte

„Vegyél ki szabadságot, próbálj meg kikapcsolódni egy kicsit, mert ha így folytatod tovább, hamarosan ki fogsz égni, és már nem lesz kedved semmihez sem” – mondta, és a feszültségoldásra javasolt nekem egy növényi gyógyszert.

A Sedacur forte három gyógynövény, a valeriána, a macskagyökér és a citromfű kombinációját tartalmazza. Napközben oldja a feszültséget, nyugtat, este pedig ellazít, ezáltal segíti a pihentető alvást. Nagy előnye, hogy nem lehet hozzászokni és függőséget sem okoz. Megfogadtam a kolléganőm tanácsát: kivettem két hét szabadságot és vettem egy doboz Sedacur fortét a patikában. Mivel napközben is alkalmaztam, kis idő elteltével nappal nyugodtabbnak éreztem magam. Este, lefekvés előtt is bevettem, így könnyebben tudtam elaludni, és éjszakánként is ritkábban riadtam fel. Kipihenten pedig másnap is kevésbé voltam feszült. Szerencsére a Sedacur forte napközben nem okozott tompaságérzést, jól tudtam koncentrálni, és az autóvezetésben sem gátolt meg. A szabadságom alatt elhatároztam, hogy megpróbálok jobban figyelni a munka és a magánélet egyensúlyára, és több időt fogok szánni az alvásra és a feltöltődésre.

Vény nélkül kapható gyógyszer