Bár a felnőttek szervezetében mindössze 3-4 gramm található belőle, testi és mentális egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlen a vas. Ezt a létfontosságú nyomelemet nem tudja előállítani a szervezetünk, csak újrahasznosítani és raktározni, ezért kívülről, a táplálékkal kell azt bevinnünk. Ez elég egyszerűnek hangzik, a statisztikák szerint mégsem az: a világon minden harmadik ember vashiányos. A kezeletlen vashiány pedig nemcsak az immunrendszer működését rontja, hanem vashiányos vérszegénységgé fajulhat, amelynek igen súlyos, életveszélyes következményei lehetnek.
Változatos tünetekkel járhat a vashiány
Bizonyos eseteket (például jelentős vérvesztéssel járó műtét, baleset) leszámítva ritkán fordul elő olyan, hogy egyik napról a másikra kimerülnek a szervezet vasraktárai. Gyakoribb, hogy a napi 1-2 mg természetes módon elvesztett vasat nem fedezi a napi vasbevitelünk, így lassan, fokozatosan jelennek meg a vashiányra utaló tünetek. Ezek igen sokfélék és nem specifikusak: az állandó fáradtságtól a hajhulláson át a heves szívdobogásig sok olyan panaszt tapasztalhatunk, amelyeket gyakran nehéz kapcsolatba hozni a vashiánnyal. Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy a tüneteink vashiányra utalhatnak-e, az itt elérhető tünetellenőrző segíthet eligazodni. Ha vashiányra gyanakszunk, mindenképpen keressük fel az orvosunkat! A hiánybetegség megléte egyszerű laborvizsgálattal igazolható.
Erre figyeljünk a vizsgálat után
A laborparaméterek közül a ferritin, a hemoglobin és a vörösvértestszám segít a vashiány diagnosztizálásában és a kialakult állapot súlyosságának felmérésében.
Enyhe vashiánynál az első, igen jellemző és intő jel az állandó fáradtság. Ebben az esetben a ferritin szintje nőknél 4, férfiaknál 16 mg/l alá csökkenhet. Napi 50-100 mg elemi vas bevitelét javasolják a kezeléshez. A ferritin a vas raktározásában részt vevő fehérje, amelynek mennyiségéből a szervezet vassal való telítettségére következtethetünk. A ferritin szintje korai mutatója a vashiánynak, amely még a hemoglobinszint kóros csökkenése előtt jelzi a problémát.
Kifejezett vashiány esetén már további tünetek is megjelenhetnek, például sápadtság, hajhullás vagy körömtöredezés (ennek az oka, hogy a hajhagymák, illetve a körömágy oxigénellátása romlik). A hemoglobin (Hgb) szintje nőknél 120, férfiaknál 135 g/l alá csökkenhet, amelynek kezelésére szintén napi 50-100 mg vas bevitelére lehet szükség. Hemoglobinnak nevezik azt a fehérjét, amely a vér vörös színét adja. Az oxigén a hemoglobinhoz kapcsolódva jut el a tüdőtől a szövetekig. Mivel a hemoglobinnak alapvető alkotóeleme a vas, így a hemoglobinszint csökkenése egyértelműen arra utal, hogy kimerülőben vannak a vasraktárak.
Vashiányos anémiát jelez a csökkent vörösvérsejtszám (vvt). A vörösvértestek a vér oxigénszállításáért felelősek. Súlyos vashiány esetén a vörösvértestszám csökken, ami oxigénhiányos állapothoz vezethet, mert vörösvértestek híján a vér kevesebb oxigént tud szállítani. Ilyen esetekben nőknél 4,2, férfiaknál 4,7 T/l alá eshet a vvt. Ezt az állapotot szűnni nem akaró fáradtság, gyakori fejfájás, légszomj, kifulladás és az immunrendszer gyengült működése miatt gyakori megbetegedések kísérhetik. 100-tól akár napi 300 mg vas bevitelére, súlyos esetben pedig vénás vaspótlásra is szükség lehet.
Erre figyeljünk, ha vaspótlót keresünk!
Ha vashiányra utaló tüneteket tapasztalunk, akkor már nem elég a vasban gazdag táplálkozás, sem a vastartalmú étrend-kiegészítők, mindenképpen hosszabb távú gyógyszeres vaspótlásra van szükségünk. Olyan készítményt válasszunk, amely biztonságos és hatásos, magas elemivas-tartalmú, és a szedése kevesebb kényelmetlenséggel jár!
Maltofer rágótabletta: hatásos segítség vashiány esetén
A recept nélkül kapható Maltofer rágótabletta vashiány kezelésére, megelőzésére alkalmas hatásos, szabályozott felszívódású, magas vastartalmú, a vasat egyedülálló formában tartalmazó, laktóz- és gluténmentes, vegán vaspótló gyógyszer. Szedése kevesebb mellékhatással jár, és hatóanyaga is jobban hasznosul, ha a rágótablettát étkezéskor vesszük be. Más típusú vaspótlókkal szemben a Maltofer nem lép kölcsönhatásba a leggyakoribb étel- és italösszetevőkkel, vagy a vele együtt bevett gyógyszerekkel, vitaminokkal és nyomelemekkel sem.