Az 1942-ben forgatott Casablanca a szakma szerint a filmtörténet egyik legjobb, és ezen túl még az egyik legromantikusabb filmje is. Michael Curtiz, avagy Kertész Mihály instruálta a színészeket, és be is zsebelt érte egy rendezői Oscar-díjat.
A Casablanca romantikus köntösében a Második Világháborút érő súlyos kritika bújik meg (erről már elemzések sora született), de mi most kifejezetten a romantikus vonalra koncentrálunk. Noha meg kell jegyezni: más történelmi környezetben ezt a sztorit maximum elképzelni lehet, így leforgatni viszont aligha.
Peter G. Stromberg, USA-szerte ismert kutató, szakterülete a kulturális antropológia. A Casablanca esetében egyetért azzal, hogy ez a világ legromantikusabb filmje, de felteszi a kérdést, hogy miért gondoljuk így. Több magyarázat is van, de szerinte a legkézenfekvőbb, hogy a film szerelmespárja, azaz Rick (Humphrey Bogart) és Ilsa (Ingrid Bergman) úgy válnak el egymástól a végső jelenetben, hogy az életben többet nem találkoznak. A forgatókönyv ezzel ellene megy az átlagos romantikus filmeknek, melyek többnyire úgy végződnek, hogy a szerelmesek összejönnek, és övék az élet. “Mi lehet annál romantikusabb, mint egy pár, akik sosem lehetnek együtt?” – teszi fel a kérdést Stromberg. Úgy véli, érdekes, hogy a Casablanca a szerelmet “be nem teljesüt” formájában mutatja, miközben nemcsak a vásznon, hanem az életben is ennek az ellenkezőjeként képzeljük el. Megjegyzi, hogy kétféle szeretet létezik, az egyik a családi, a másik pedig a szerelemből fakadó. Mindkettő fontos, de a szerelemmel (szerinte) hamarabb kapcsolják össze az emberek a szeretetet, mint a családdal. Sőt, ha kimondjuk azt a szót, hogy szerelem, akkor kizárólag gyönyörre, örömökre gondolunk, miközben tudjuk, hogy a valóságban ez nem így működik. A romantikus filmek legtöbbje erre a “klisére” épít, ezáltal az átlag néző is erre vágyik, és képzeli el az életét. Csakhogy: a romantikus filmek nagy része nem a valóságot mutatja, sokkal inkább egy utópiát, így alkalmatlan arra, hogy megmutassa, miként kell felépíteni, majd életben tartani egy/az életre szóló szerelmet. A Casablancában Rick megtehetné, hogy nem engedi el Ilsát, de végül hagyja, hogy a nő a szeretőjével (látszólag a szerelmével) felüljön a repülőre. Márpedig ilyen nagylelkű csak az lehet, aki tényleg szerelmes.
Ingrid Bergman egyébként 34 éves volt, amikor egy olasz rendezőért, Roberto Rosselliniért elhagyta férjét és közös lányukat. Rossellininek három gyereket szült, de később tőle is elvált. Idős korában azt nyilatkozta: “Sosem bántam meg semmit, amit a szerelemért tettem.”
