Például a tanulás szeretetét. Mindig küzdöttél értem és az osztálytársaimért is, függetlenül attól, hogy mennyire idegesítőek tudtunk lenni. Mindig vettél egy mély levegőt és folytattad, amit elkezdtél, mert tudtad, hogy egy nap ennek fontos szerepe lesz az életünkben.
Valószínűleg nem mondanak neked ilyesmit elégszer, de nélküled ma nem lennék az, aki vagyok. Elérted, hogy bízzak magamban, még akkor is, amikor épp nagyon mélyen voltam. Önbizalmat adtál, többféle módon is. Elismerve az intelligenciámat, a kreativitásomat, a képességeimet és a személyiségemet, megmutattad, hogy értékes ember vagyok, még akkor is, amikor teljesen értéktelennek éreztem magamat.
Egyszóval, köszönöm. Köszönöm, hogy biztattál, amikor erre a legnagyobb szükségem volt. Köszönöm, hogy időt szakítottál rám, hogy ne csak a tananyagot értsem meg, de önmagamat is jobban megismerjem. Köszönöm, hogy késő éjszakáig dolgoztál miattunk, sokszor fizetés nélkül és az alvásról is lemondtál, hogy nekünk jobb tanulási élményben legyen részünk. Köszönöm, hogy te voltál az egyik első fontos lépcső a karrierem felé vezető úton.
Olyasmit is kaptam tőled, amit az iskolai éveim alatt másoktól nem: valódi támogatást és igazi barátságot. Mindig nyitottan és előítéletektől mentesen hallgattál végig. Mindig tudtad, hogy mit tegyél, vagy mit mondjál, még akkor is, amikor a szüleimmel voltak problémáim. Úgy tűnt, mindig meg tudod oldani a nehéz helyzeteket és mindig mindenben a diákjaid segítségére voltál.
Mindezek mellett az sem csekélység, hogy bárki ránézésre meg tudja mondani, hogy imádod, amit csinálsz. Szenvedélyesen és töretlen lendülettel dolgozol és nem vagy hajlandó lemondani a diákjaidról, még a problémásakról sem.
Köszönöm, hogy formáltad az én jövőmet és számtalan társamét is. Köszönöm, hogy jó irányba vezettél minket és ott voltál számunkra, amikor támogatásra volt szükségünk. Mindenekfelett pedig köszönöm neked, hogy úgy döntöttél, a tanári pályát választod.
Szeretettel, talán a kedvenc diákod.
