Kultikus figura, az amerikai irodalom kiemelkedő alakja volt az 1922-ben született Kurt Vonnegut. Döbbenetes iróniával írt, sokszor volt kíméletlen, de mindig humoros. Ellenlábasai szerint gyűlölte a kereszténységet, és megvetette a tipikus amerikai életvitelt, de ez nem igaz: pusztán kifigurázta honfitársait. Legismertebb regénye az Ötös számú vágóhíd, mely saját, a Második Világháborúban szerzett élményein nyugszik – ott volt, amikor az amerikai hadsereg megsemmisítő bombázással lecsapott Drezdára. A sztori főhőse Billy Pilgrim, Vonnegut alteregója.
Híres és közkedvelt regénye még a Macskabölcső, a Titán szirénjei és a Bajnokok reggelije.
Kép forrása: wikipedia
Vonnegut 1945-ben vette el Jane Coxot. Három gyerekük született, de 1958-tól hatot neveltek, mivel Vonnegut nővére és annak férje pár nap különbséggel elhunytak, gyerekeiket pedig az író magukhoz vette. 1971-ben vált el feleségétől, nyolc évvel később összeházasodott Jill Krementcz fényképésszel, és együtt maradtak Vonnegut 2007-es haláláig.
Vonnegut láncdohányos volt, 2000-ben a saját lakását is véletlenül felgyújtotta, ekkor füstmérgezést szenvedett, és kórházban kezelték. Amint kijött, újra rágyújtott. Cigarettázási szokásairól több önéletrajzi ihletésű írásában is értekezik, de az alábbi idézetek közt ezeket figyelmen kívül hagytuk. Bőven van más is.
1. A háborúról: “A háború egyik alapvető hatása, hogy az emberek ne akarjanak maguknak jellemet.”
2. Humanizmus: “Humanista vagyok, ami azt is jelenti, hogy megpróbálok tisztességesen viselkedni anélkül, hogy ezért jutalmat vagy büntetést várnék a halálom után.”
3. Férjek, feleségek: “Normális esetben a mézeshetek elmúltával a férj első és legvadabb álmai köddé válnak… Asszonya többé már nem égi tünemény. A férfinak ilyenkor az a nehéz, de vonzóan érdekes feladata, hogy megvizsgálja, voltaképpen kit is vett feleségül.”
4. Elmúlás: “Mármost, ha én jómagam azt hallom, hogy valaki meghalt, egyszerűen vállat vonok, és azt mondom, amit a tralfamadoriak is mondanak a halottakra, ez pedig az, hogy: Így megy ez.”
5. Mert az ember szerinte nem törődik a környezetével: “A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk – s ami valószínűleg megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól – az, hogy szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodozik.”
+1: “Időközben rájöttem, hogy vannak, akik nem tudják eldönteni, hogy komolyan beszélek-e vagy sem. Úgyhogy innentől kezdve szólni fogok, amikor viccelek.”
