Van egy ismerősöm, akinek tök érdekes, élményekben gazdag élete van, mégis mindig olyan, mintha citromba harapott volna és megmérgezi maga körül a levegőt. Valahogy állandóan azt sugározza magából, hogy az csak a látszat, hogy a tenyerén hordoz a sors, a lelkem mélyén magányosnak és végtelenül szomorúnak érzem magam. A legjobb barátnőm igazi anyatípus. Békés, végtelenül türelmes ember, akinek mindenkihez van egy jó szava, és ha mosolyog, olyan melegséget áraszt, mint amikor esős napok után végre előbújik a nap. Ő a megtestesült boldogság. Az én uralkodó érzelmem az utóbbi időben a hála. Sok nehéz év és embert próbáló sorsforduló után végre sikerült révbe érnem, pedig már egy picit lemondtam róla, hogy valaha lesz saját otthonom, és szerető társam, aki velem képzeli el a hátralévő időt az életéből. Nincs olyan nap, hogy ne adnék tiszta szívből hálát a sorsnak azért, hogy végül mindezt megkaptam, és ez az érzés meg is látszik rajtam.
Biztos vannak emberek a te életedben is, akikre ha gondolsz, azonnal eszedbe jut az az érzelem is, amit legtöbbször sugároznak. Na és veled mi a helyzet? Neked melyik a domináns érzelmed? Most kiderül!
