Tehetségek itthon: áldás vagy átok?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresett választ az a reprezentatív kutatás, amely 2013 nyarán a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) felkérésére készült. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miként vélekedünk mi, magyarok a tehetséges gyerekek lehetőségeiről és mit tekintünk sikernek. Arra is választ kerestek, mit gondolnak az emberek arról, mi a tehetség és főleg: mire jó, miért hasznos? Kitől és miben kellene támogatást kapniuk az átlagon felüli képességeket mutató fiataloknak?

A válaszadók többsége (35%) szerint a tehetség olyan veleszületett képesség, ami elsősorban megkönnyíti az érvényesülést az életben. Ugyanakkor azt is gondolják, hogy tehetségesnek lenni ma több okból is kihívást jelent Magyarországon: alig 18% gondolja azt, hogy a tehetség nem szorul támogatásra, hiszen az úgyis kitör magától. A felnőtt válaszadók 67%-a szerint a tehetség felismerése és segítése közös társadalmi feladat, s erre már csak azért is kell jelentős összegeket fordítani, mert a tehetséges emberek növelik az ország hírnevét (74%), másképp: ők Magyarország sikerének motorjai (58%).

Megdöbbentően magas azoknak az aránya, akik szerint a tehetségek elkallódásának – amit Magyarországon különösen jellemzőnek vélnek, hiszen a felnőttek szerint a tehetséges magyarok 71%-a (!) nem érvényesül – elsősorban anyagi okai vannak. A felnőttek 91%-a, a 15-19 év közötti fiatalok 81%-a mondta azt, hogy a szerény pénzügyi körülmények miatt nem tud kibontakozni a tehetség, 55% pedig azt állította, hogy nincs elérhető távolságban lehetőség. De vajon kinek a feladata a támogatás? 

Míg a szülők többnyire saját kötelességüknek tartják a tehetség felismerését, az egyes szaktárgyak kapcsán – alighanem a kompetencia hiánya miatt – elsődlegesnek tekintik a szaktanár és az edző szerepét. A válaszadók szerint a szülők tudomásul veszik, ha a gyermekük tehetséges, ám annak már többnyire nem járnak utána, mik a szóba jöhető támogatási lehetőségek. Ehelyett itt megint a tanárra és az edzőre bízzák magukat: tőlük várnak segítséget és tájékoztatást, mivel ők maguk nem rendelkeznek a szükséges információkkal.

Amikor a segítség lehetséges formáiról kérdezték a válaszadókat, kiderült, hogy a válaszadók 62%-a nem ismer olyan intézményt vagy szervezetet Magyarországon, amely tehetséggondozással foglalkozik, a többiek is csupán néhány alapítványt vagy iskolát tudtak megnevezni. Ugyanakkor általános az elvárás, hogy a magyar állam, illetve közbenjárásával az Európai Unió is kiemelten támogassa a tehetségeket.

További részletek a tehetséggel kapcsolatos országos reprezentatív kutatásról itt:
http://tehetseg.hu/mit-gondolunk-tehetsegrol-az-orszagos-kozvelemenykutatas-eredmenyei

_{Fotó: Tehetség – Híd. A munka a Tehetséghidak arculattervező műhelyében készült.}