Üres időtöltés? Számítógép-függőség? Tanulás helyett játék? Vagy éppen újszerű tanulási forma, ami sokféle készséget fejleszt, és még a csapatmunkára is megtanít? Szinte minden szülő szembesül hasonló kérdésekkel, amikor arról dönt, mennyire korlátozza vagy hagyja szabadjára csemetéjét a számítógépnél. De miből gondolhatjuk, hogy a gyerekben ott rejtőzik a tehetség szikrája, és talán a jövő programozózsenije, fejlesztőmérnöke, kreatív alkotója válhat belőle – ha eleget engedjük ülni a gép előtt?
Napjaink fiataljai több időt töltenek a számítógépek társaságában – javarészt az interneten, mint szüleikkel. A média naponta panaszolja, hogy szükség lenne még több informatikusra, sőt lányokra is, mert 120 ezer betölthető informatikai állás van épp üresen Európában. Mellesleg Kínában éppen 120 ezer diák kap informatikus diplomát évente. A világ leggazdagabb embereinek zöme az informatikai iparban (is) érdekelt vagy éppen ebből szerezte – tehetsége révén – a vagyonát. Szalay Sándor informatikatanár szerint nincs recept, hogyan lesz a megszülető informatikai tehetségből siker, de az Informatika-számítástechnika Tanárok Egyesületének hajdani elnöke szerint néhány képesség megléte alapvető fontosságú lehet.
Az informatika túlontúl tág és átfogó terület ahhoz, hogy informatikai tehetségről, mint olyanról komolyan lehetne beszélni. Ellenben vannak olyan pontok, amelyek alapján az informatika területén fontos tehetségre utaló jelek felismerhetők, illetve vannak olyan helyek, ahol a bizonytalan szülő támogatást kaphat, ha az iskola ebben számára nem partner. Merthogy Szalay szerint az informatikai tehetségek felismerésében és azonosításában a fő problémát éppen az informatika-oktatás jelenti: az informatika nyelve megtanulható, a fő kérdés az, milyen szinten fogja beszélni ezt a nyelvet a fiatal. „Az informatikával foglalkozók azt tapasztalják, hogy mást követel az oktatástól az informatikai ipar, mást szeretne a szülő (riasszuk el a gyerekét a számítógéptől, úgy általában), mást igényel a társadalmi fejlődés (általános digitális írástudást, többszintű nethasználatot, publikációs képességet) és mást szeretne a diák, leginkább játszani és békén hagyva lenni, hiszen el van foglalva. Az informatikai tehetséget általában erősen egyoldalúan, a programozásban, a rendszerek összeállításában szokták mérni. Pedig az is figyelmet érdemelne, ha valaki nagyon kreatívan képes élni a felhasználói programokkal, és új minőséget állít velük elő.”
Éppen ezért a szakértő türelemre inti az aggódó szülőket, de egyben siet leszögezni azt is, hogy ne ringassák magukat illúziókba, ha gyermekük esetleg a nap huszonnégy órájában a gép előtt ül: „Ha a játék eredménye alacsony, tehát semmi új készséget nem sajátít el, nem tanulja meg a szakkifejezéseket, nem maradnak a fejében az angol szavak, akkor lehet, hogy nem ez az ő útja. Én azonban azt tapasztalom, hogy a játék átvezet az alkotáshoz, a gyermek kitalál új megoldásokat, módszereket, és ha ezt maga meg is akarja alkotni, egy robotba önteni vagy egy programba, akkor gondolkozzunk el, miből lesz a cserebogár.”
Az interjút itt olvashatják: http://tehetseg.hu/interjuk/szamitogepfuggo-gyerekem-kinovi-vagy-milliomos-lesz
