Benned melyik istennő él?
A hét istennő - Artemisz, Athéné, Héra, Démétér, Aphrodité, Hesztia, Perszephoné - mindegyike más-más nőtípust testesít meg. Az alábbi 10 állításnak 7 lehetséges változata van, válaszd ki, hogy rád melyik a jellemző!
1. Kisgyermekkoromban...
Pajkos, felfedező természetű voltam, egy percig sem maradtam nyugton.
Komoly kislány voltam, minden érdekelt, elsősorban apámmal szerettem beszélgetni.
Már óvodában "esküvőset", papás-mamást játszottam.
Legjobban babázni szerettem. Ringattam, öltöztettem, etettem őket.
Imádtam szerepelni és szép ruhákat viselni.
Szerettem félrevonulni, jól eljátszottam magamban, társaság nélkül is.
Engedelmes voltam. Nem okozott gondot, hogy szót fogadjak.
2. Az iskolában...
Benne voltam minden csínyben. Csak azt tanultam, ami érdekelt.
Élveztem a tanulást. Mindig a legjobbak között voltam.
Annyit tanultam, amennyit kellett. Már akkor is saját családról, önálló háztartásról álmodoztam.
Megbízhatóan tanultam. Sokat gondoltam rá, milyen jó lesz, ha már saját gyerekeim lesznek.
A tanulás nem érdekelt. Az iskolát társasági találkozóhelynek tekintettem. Ott voltam minden bulin.
Mindig megírtam a leckét. Nem a jó jegyért, hanem azért, mert így helyes.
A tanáraim szerettek, mert mindig megfeleltem az elvárásoknak. Ez nem esett nehezemre.
3. Serdülőként...
Akaratos, lázadó természetű voltam. A tiltásra ellenállással, daccal válaszoltam. Idegesített, ha féltettek.
Nem volt nehéz az életem. Tudatosan készültem a jövőre, a leendő hivatásomra.
Nem volt viharos az életem. Szívesen segítettem anyámnak a háztartásban, ezzel is a feleség szerepre készültem.
Nagyon szerettem vigyázni kisebb gyerekekre.
Rajongtam a bulikért, imádtam a társaságot, és állandóan szerelmes voltam.
Sokat voltam egyedül, de nem éreztem magányosnak magam. Az élet fontos dolgain töprengtem.
Nem voltam lázadó természetű, jóban voltam az anyámmal, és álmodoztam a hercegemről.
4. Kapcsolatom a férfiakkal...
Leginkább haveri. Férfitársaságban általában "fiúsítanak".
Jobban érzem magam férfiak, mint nők között. Ők az igazi szellemi partnerek számomra.
Csak a párom férfitársaságában érzem jól magam. Szeretem, ha ő a domináns a kapcsolatunkban.
A férfiak olyanok, mint a gyerekek. Nekik is gondoskodásra van szükségük.
Rendszerint körülzsonganak a férfiak. Élvezem, ha tetszem, és szívesen flörtölök velük.
Ritkán vagyok férfiak között. A csábításhoz nem értek, de nem is érdekel.
A férfiak között elég bizonytalan vagyok. Nem én választok, hanem engem választanak.
5. Az ideális párkapcsolat/házasság...
Egyenrangú, amelyben mindketten megőrízhetjük a függetlenségünket.
Egy erős, tehetséges, ambiciózus férfival tudom elképzelni, akivel közös az érdeklődésem.
Csak sikeres, domináns férfival házasodnék össze. Az élettársi kapcsolat nem elfogadható a számomra.
Csak olyan férfihoz mennék hozzá, akiről gondoskodhatok, aki jó apja lesz a gyermekeimnek.
Az élettársi kapcsolatot jobban kedvelem, hiszen nem lehet tudni, meddig tart a szerelem. Olyan férfira vágyom, aki szenvedélyes, érdekes és kiszámíthatatlan.
Nem elengedhetetlenül fontos. Egyedül sem vagyok magányos. Nyugodt társat igénylő férfihoz passzolok.
Gyengéd férfi az ideálom, aki irányítani tud.
6. A háztartási munka...
Csak nyűg számomra. Ha van rá lehetőségem, segítséget keresek.
A hivatásom mellett is megoldom szervezés kérdése az egész.
Az asszony dolga, hogy a férfinak mindig biztos hátországa legyen.
A gyerekek a legfontosabbak, a háztartás csak utánuk jön. Főzni nagyon szeretek.
Nem érdekel. Kreatív rendetlenségben szeretek élni, szép tárgyak között.
Nem érzem nyűgnek. Ha egyedül vagyok, akkor is főzök magamnak, és szépen megterített asztalnál vacsorázom.
Nem nagy öröm, de el kell végezni. Úgy csinálom, ahogy anyámtól tanultam, vagy ahogy a párom szereti.
7. A gyerek...
Amíg pici volt, nem éreztem jó anyának magam. Mióta cseperedni kezdett, élvezem nézni a fejlődését. Imádok játszani vele, nem aggódom érte túlzottan.
Jó látni, ahogy az esze nyiladozik, és meg lehet tanítani értelmes dolgokra.
A férj és a gyerekek konfliktusában az asszonynak mindig a férjet kell támogatni, különben elvész az apa tekintélye.
Az anyaság a legcsodálatosabb dolog, de nehéz és felelősségteljes is. Folyton aggódom a gyerekekért.
Egy picit szerelmes vagyok a gyerekeimbe.
Nincsenek túlzott elvárásaim, nem ösztönzöm a gyereket nagy teljesítményre. Elfogadom olyannak, amilyen.
Boldogan játszom vele, de könnyen a fejemre nő. Sokat aggódom érte.
8. Munka, karrier...
Nagyon fontos nekem. De csak olyat tudok csinálni, amiben hiszek. A független, önálló munkakört szeretem.
Komolyan készültem a hivatásomra. Szívesen dolgozom csapatban.
A család, a háztartás mindig fontosabb volt számomra a karriernél.
Szeretek dolgozni - bár a család elsőbbséget élvez. Az olyan foglalkozások állnak közel hozzám, ahol segíthetek másokon.
A kreatív munkát szeretem. Érdekelnek a művészetek és a média világa. Gyűlölöm a monotóniát.
Olyan munkahely való nekem, ahol nyugalomra, türelemre van szükség. Kedvelem a rutint, jól tűröm a monotóniát.
A családtagok/barátok kerestek állást számomra. Nem vágyom karrierre, a lényeg, hogy elfogadjanak, szeressenek.
9. Ami a legfontosabb...
Egyedül is megállom a helyem, férfi nélkül is boldog vagyok.
A tiszta ész, a racionalitás. Döntéseimben mindig az eszemre hallgatok.
A férjemhez fűződő kapcsolatom betölti/be fogja tölteni az egész életemet.
Az anyaság, a gondoskodás.
Csak a szerelem számít! Elköteleződésem teljes, de nem mindig hosszú életű.
A csend, a nyugalom, a magány és a belső elmélyülés.
Hogy szeressenek, hogy elfogadjanak.
10. Gyengeségeim...
Mindig kimondom az igazságot, még akkor is, ha megbántok másokat.
Kritikus vagyok, távolságtartó, hajlamos az iróniára. Nem merek teljes szívvel szeretni.
Könnyen válok házsártossá, ha nem teljesül, amit szeretnék. Nagyon féltékeny vagyok, ilyenkor gyakran olyat mondok/teszek, amit megbánok.
Nem tudok nemet mondani. Segítőkészségemet gyakran kihasználják.
Többen megbízhatatlannak tartanak, pedig komolyan gondolom, ha megígérek valamit. Csak a pillanat varázsában könnyen elfelejtem.
Alkalmatlan vagyok arra, hogy állást keressek, vagyis "eladjam" magam.
Nem én irányítom az életemet, csak úgy megtörténnek velem a dolgok. Ha nehézségbe, ellenállásba ütközöm, könnyen feladom.
1
/
10
kérdés