Tipegők Világa

Gagyog, cuppog vagy gügyög?

A beszédfejlődés szakaszai meghatározott sorrendben követik egymást, de abban, hogy a gyermek mikorra jut az egyik szintről a következőre, nagy különbségek lehetnek. Nincs okunk aggodalomra akkor sem, ha kicsink kortársai esetleg már többet vagy érthetőbben beszélnek. Megkésett beszédfejlődésre akkor kell gondolnunk, ha már hároméves is elmúlt és továbbra is jelentős eltéréseket tapasztalunk – de még ekkor sem biztos, hogy az elmaradásnak komoly oka van. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a "nagykönyv" szerint hogyan válik szinte pillanatok alatt cserfes kislánnyá/kisfiúvá az éppen csak gügyögő babánk.

Milumil

Kevés érdekesebb és egyben szórakoztatóbb dolog van annál, mint amikor egy kisgyerek beszédfejlődésének szem- és fültanúi lehetünk.

Az újszülött két hónapos kora után kezd el a sírástól különböző hangokat hallatni. A csecsemők ebben a korban “edzenek” – mikor gagyognak, cuppognak és mindenféle egyéb hangot produkálnak, valójában a hangképzéshez szükséges izmaikat fejlesztik akaratlanul is. Féléves kor után már csak az anyanyelvre jellemző, a környezetükben hallott hangokat használják a kicsik. Az első születésnap környékén pedig már legtöbbször folyamatosan fecseg a gyermek.

Jellemzően ekkor jelennek meg az első egyszavas mondatok, de ebben a korban persze már jóval többet értenek a gyermekek annál, mint amennyit el tudnak mondani. A 15-16 hónapos babák néha még felcserélik a szótagok sorrendjét, így például a papi pipa lesz, vagy a maci cima. Szép lassan aztán helyükre kerülnek a szótagok, és a mondatok is egyre több szóval bővülnek ki. A szótagok rakosgatása a szavak mondatokká fűzésének előzménye. Másfél éves korban a gyermekek már összekapcsolják az egyszavas mondatokat, megjelennek a 2, majd a 3-4 szavas mondatok. A mondatszerkesztést ebben az időszakban alapvetően két forma jellemzi: alany+cselekvés (baba sír) és a cselekvés+cselekvés tárgya, helye (kér teji). Ebben a korban szókincsük hirtelen megnő, már legalább 30 szót használnak, és akár a birtokviszonyt is jelezni tudják: “a cica az enyém”. A kicsik gyakran folyamatosan gesztikulálva hosszú monológokat mondanak, ahogy ilyenkor beszélnek, az egészen hasonló a magyar nyelv csengéséhez. Azonban ekkor még csak ízlelgetik a szavakat, azok ritmusát és csengését. A folyamatos beszédhez még sokat kell gyakorolniuk, és arcizmaiknak is fejlődniük kell.

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk könnyebben megtanulja az adott szó kiejtését, ne gügyögve beszéljünk hozzá. A beszédfejlődést az is nagyban segíti, ha sok-sok mondókát, versikét szavalunk neki, dallamos énekeket énekelünk, ritmusos zenét hallgatunk. Kétéves korára a gyermek már 2-300 szót ismer és használ – megérkezve a dackorszakhoz már a tagadást is nagy biztonsággal alkalmazza, tisztán és világosan hangot ad annak, amit szeretne, vagy még inkább annak, amit egyáltalán nem szeretne. Képes rámutatni ismerős tárgyakra, személyekre, naponta többször követeli például cumisüvegét vagy pohárkáját, amelyből a Junior gyerekitalát fogyasztja előszeretettel.

Ha a gyermek kétéves kora után még egyáltalán nem beszél, érdemes megvizsgáltatni a hallását. Ha semmi rendellenességet nem talál az orvos, beszéljünk, meséljünk, daloljunk neki tovább rendületlenül. A beszéd magától meg fog indulni, siettetni nem lehet és nem is érdemes.

További információk