nlc.hu
Tipegők Világa
“Majd akkor eszem gyümölcsöt, ha nagyon nagy leszek!”

“Majd akkor eszem gyümölcsöt, ha nagyon nagy leszek!”

Ismerős ez a mondat? A "gyümölcsöt" persze felcserélhetjük bármi másra is, a válogatós kisgyerekek fantáziája határtalan. De mit értünk az alatt, hogy egy gyerek válogatós? Mit tegyünk, hogy ne legyen az, illetve milyen módszerekkel vehetjük rá arra, hogy meggyőződése ellenére egyen gyümölcsöt, zöldséget is? Egyáltalán: kell-e erőltetnünk a kérdést? Az alábbiakban igyekszünk hasznos tanácsokkal szolgálni.

 

Majdnem mindegyik szülő szembesül azzal a helyzettel, hogy a kezdetben “mindenevő” gyereke elkezd válogatni, az addig nagy kedvvel fogyasztott barackra például rá sem néz. Egyes vélemények szerint mindennek evolúciós okai is vannak. Az ősközösségi társadalmakban az éppen járni tudó, a világot felfedezni kezdő kicsiknek az jelentett biztonságot, ha – ahogy korábban is – mint karon ülő gyermekek csak a szüleik által kínált ételeket ették. Alapvetően fontos volt, hogy az ismeretlen eredetű dolgokat ne kóstolják meg. A mi gyerekeink persze már nem találkoznak a lakásban mérges bogyókkal, de jó, ha tudjuk, hogy a “válogatósdi” nem csak hiszti – ősi kódokat kell “felülírnunk”.

 

Mire figyeljünk?

Mint minden más, neveléssel kapcsolatos kérdésben itt is érvényes, hogy ha jó példával járunk elöl, az már fél siker. Ha a kicsi azt látja, hogy a megterített asztalon mindig van zöldség is a finom kifli és rántott hús mellett, ha már a hozzátáplálás kezdetétől sokféle étellel találkozik, akkor a szinte elkerülhetetlenül bekövetkező “szelekciót” követően is több étel hullik át a rostán. Szintén fontos, hogy ne adjuk fel könnyen az új ételek megkedveltetését. Kínáljuk legalább tízszer-hússzor a brokkolit, mielőtt végleg lemondanánk arról, hogy a kicsi megszereti. (Fogadjuk el persze azt is, ha valamit tényleg nem szeret. Gondoljunk csak arra, hogy legtöbbször mi is határozottan utálunk bizonyos élelmiszereket…) Az is sokat segíthet, ha a kicsi aktívan részt vehet a bevásárlásban, a sütés-főzés előkészületeiben. Igyekezzünk továbbá naponta háromszor az asztalhoz ültetni, az asztalon lehetőség szerint legyen többféle étel – nem baj, ha eleinte nem nyúl a paradicsomhoz, eleinte elég, ha látja, hogy mindig ott piroslik a tányéron. Szintén fontos, hogy a főétkezések megkezdése előtt a kicsi már legyen éhes – de ne legyen “kiéhezve”, mert akkor sokkal türelmetlenebbek és kevésbé kooperatívak. A kicsik gyakran pont azokat az ételeket utasítják el, amelyekben a legtöbb vitamin található. Hasznos lehet, ha Junior gyerekitalokkal kínáljuk őket, ezek rendszeres adásával még akkor is fedezhető a kisgyermekek vitamin- és ásványianyag-szükséglete, ha éppen nem esznek meg mást.


Mit kerüljünk?

Tartsuk szem előtt, hogy az étkezés nem verseny. Ne szidjuk meg, ha nem eszik meg mindent a tányérról – a kicsik egyrészt legtöbbször érzik, mikor laktak jól, másrészt gyomruk jóval kisebb a miénknél. De ne is jutalmazzuk azért, ha valamit végre megevett, különösen ne olyan étellel, amiről tudjuk, hogy nagyon szereti. A “ha megeszed a spenótot, kapsz túrórudit” – típusú mondatokkal csak azt érjük el, hogy a túrórudit felmagasztaljuk, míg a spenótot szükséges rosszként állítjuk be.

Mivel a felnőttkori étkezési szokások már a kisgyerekkorban rögzülnek, érdemes következetesnek és kitartónak lennünk. Még ha ötéves kor után legtöbbször el is múlik a válogatós időszak, azzal, ha korábban is állhatatosak vagyunk, csak jót tehetünk…

Mi fán terem a Junior gyerekital?  

További információk

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top