Az, hogy mikor kerül közösségbe a kicsi, a legtöbb esetben sajnos nem csak a szülők személyes döntésén múlik – anyát és/vagy apát várja vissza a munka világa, a nagycsalád intézménye már a múlté, nincs, aki vigyázhatna a kisgyerekre. Ma már a legtöbb szakember egyetért abban, hogy az optimális az lenne, ha a kicsik 2-3 éves korukig a családban maradhatnának. De ha sikerül is 2-3 évig szinte “együtt lélegezni”, a szoros szimbiózis megbontása mindkét résztvevő fél számára nagy nehézséget jelent. Íme pár tanács, hogy egy kicsit könnyebb legyen:
- Fontos, hogy a szülők lélekben alaposan felkészüljenek erre a nagy lépésre. Valóban el kell tudnunk engedni a kicsiket – ha a gyerek azt érzi, hogy édesanyja bizonytalan, nem szívesen hagyja ott, akkor egészen biztos, hogy a gyerek sem fogja jól érezni magát. Szintén fontos, hogy olyan intézményt válasszunk, ahol valóban nyugodtan hagyjuk ott gyermekünket. Ha olyan bölcsődébe vagy óvodába íratjuk be, ahol aggódnunk kell, hogy a gondozók, óvónők jól végzik-e a dolgukat, akkor ezt az aggódást gyermekünk is megérezheti.
- Ha már megbarátkoztunk az adott intézménnyel és az ott dolgozókkal, akkor bízzunk abban is, amit ők tanácsolnak. A gyakorlott gondozók legtöbbször jól látják, mikor távolodhatunk el, illetve azt is, mikor van még szükség a jelenlétünkre. Viszont a gyerekünket mi ismerjük a legjobban, tehát ha legbelül azt érezzük, szükség van még egy kis időre, próbáljuk ehhez alakítani a beszoktatás ritmusát.
- Ne feledjük: bármennyire is kedves az adott gondozó, óvónő, a kicsi számára idegen. Minden kisgyermek más és más, de abban hasonlítanak egymásra, hogy idegenekkel nem könnyen barátkoznak. (Egyébként később erre is tanítjuk őket…)
- Figyeljük mi is gyermekünket – még ha áldozatokkal is jár, a legjobb, ha az általa diktált tempót követjük.
- Gyakran megesik, hogy az apával jobban megy a beszoktatás, különösen ha az anya is nehezen engedi el a kicsit. A reggeli kínkeserves indulás is gyakran gyorsabb és fájdalommentesebb, ha az apa viszi a gyereket.
- Amennyiben a gyermek megfelelő mennyiségű vitaminhoz jut, úgy erősebbé válhat az immunrendszere, ellenállóbb lesz a kórokozókkal szemben. Ha erősebb az immunrendszere, nyugodtabban vihetjük közösségbe, kevésbé valószínű, hogy beteg lesz, illetve sokkal gyorsabban kilábal a betegségből. A megfelelő vitaminbevitel (A-, C- és D-vitaminok) egyik lehetséges megoldását jelentik a junior gyerekitalok.
- Nagyon fontos, hogy a gyereket semmiképpen se csapjuk be. Ha el kell mennünk, ne angolosan távozzunk. Mondjuk el – persze úgy, hogy ő is megértse –, mikor jövünk vissza. Érdemes úgy megadni az időt, hogy mondjuk az uzsonnát nevezzük meg érkezési időpontnak, nem pedig azt mondjuk, hogy “majd alvás után”. Ez utóbbinál ugyanis félő, hogy a gyerek annyira fogja várni már szüleit, hogy elaludni sem lesz hajlandó.
Az első elválás a szülőktől nagyon jelentős esemény, sok mindent meghatároz a jövőre nézve is. Törekedjünk tehát arra, hogy ne sérüljön gyermekünk bizalma, legyünk türelmesek és megértőek. Ha mindent jól csinálunk, reménykedhetünk abban, hogy évtizedek múlva a következő nagy lépést – a “fészekelhagyást” – is könnyen vehetjük majd …
