A lányos anyukák egyik legfontosabb feladata, hogy egészséges énképpel rendelkező nőt neveljenek a lányukból, aki elfogadja, és szereti a testét. Néha azonban anya és lánya szerepet cserélnek, és a kislány ad leckét önelfogadásból az édesanyjának!
Így történt ez az 5 éves Annie és anyukája, Alaya esetében is: mikor a kislány a közös képeiket nézegette az anyukája telefonján, észrevette, hogy jó pár kép hiányzik, és csak azok maradtak meg, amiken ő látszik jobban, az anyukája pedig szinte alig. Mikor kérdőre vonta Alayát, ő diplomatikusan válaszolt. De a kislánynak volt még egy-két szava hozzá:
“Anya. Te gyönyörű vagy, pont mint én. Szép barna szemed van és nagy göndör hajad. Nekem is szép barna szemem van, csak egyenes hajam. Mások vagyunk, de közben ugyanolyanok is! Mindketten gyönyörűek vagyunk!”
Nemcsak az fontos, mit mondunk a lányunknak: hiába hangsúlyozzuk, hogy szeresse magát, ha tőlünk az ellenkezőjét látja. Még egy okunk van tehát, hogy elfogadjuk magunkat!
