1. A lány az nem gyerek
21. század ide vagy oda, ha az ember bevallja, hogy kislánnyal várandós, akkor még ma is könnyen megkapja, hogy “nem baj, legalább egészséges”. Mintha a nőiség valamiféle fogyatékosság lenne. De nem csak az anyák kerülnek pellengérre: a férfiak is megkapják a magukét. A baráti társaságban szupermacsóként csak az tündökölhet, akinek fia van. A lányos apuka az még nem igazi férfi, mert ugyebár ahhoz fiút kell tudni csinálni.
2. A lányok mindig tudják, ki kibe szerelmes
A lányok nagyon jó megfigyelők és szeretnek beszélni – így a kislányok többsége, amint hazaér az oviból, suliból, azonnal mesélni kezd arról, mi is történt vele, az óvónővel, a dadussal és a többi gyerekkel, ki kibe szerelmes, és ki, kit utál. Míg a fiús anyukáknak fogalmuk sincsen róla, hogy mi történik a közösségben, a lányos anyukák többsége tökéletesen képben van a napi pletykákat illetően, különösen ami a szívügyeket illeti. Ezt illetően ugyanis soha nem lehet túl fiatal valaki.
3. A kislányruha édes bűn
Legyünk őszinték – a kislányruhák csodaszépek. A világ legcukibb dolga egy 56-os csupa csipke és fodor kisbabaruha, már kérdés, hogy a mindennapok során kicsit sem praktikus, és nem is nagyon van lehetőség rá, hogy feladja a gyerekre az ember. Ám hiába ott az ész – valahogy mindig újabb és újabb ünneplők kerülnek a kosárba. És elárulom, ha valaki még nem tudná: attól, hogy kisebb az a ruha, egy fillérrel sem olcsóbb, mint a felnőtteké. Aztán amikor nagyobb az a kislány, még több szép ruha kell neki, egyrészt mert megszokta, hogy csinos, másrészt mert a többiek is csinosak és nem maradhat le. Szóval amikor felnőnek, egyszer csak azt veszed észre, hogy már ketten álltok a teli szekrény előtt azon sóhajtozva, hogy egy rongyotok sincsen, amit fel lehetne venni.
4. A csajok kegyetlen kis szukák
Amint intézménybe kerülnek a gyerekek, a lányok azonnal klikkbe tömörülnek. Vannak a barátok, vannak az ellenségek, a kettő közötti határvonal pedig folyamatosan változik. A tegnapi legjobb barátnőből holnapra halálos ellenség lesz, méghozzá ipari mennyiségű zokogás után, melynek során a lánygyerek képes mélységes depresszióba süllyedni, és elmondani, hogy ő soha többé vissza nem megy az adott helyre, ahol őt nem szereti senki, de senki. A kezdő szülők ilyenkor eget-földet megmozgatnak, hogy kibékítsék a szegény gyerekeket és megoldják a gondot, de felesleges. Mire a tárgyalások odajutnak, már a tizedik hasonló intenzitású balhén is túl van a lánycsapat, és szinte minden napra adódik egy új halálos, örökké tartó veszekedés.
5. A mai babák rémisztőek
Régen a kislányok a csutkababát pólyázgatták és ringatták, de az az idő már elmúlt. Valószínűleg te sem rongybabára vágytál a leginkább kisiskolás korodban, hanem az estélyi ruhás, hosszú hajú Barbie babára. Az első talán segített felkészülni az anyaságra, a második meg a dolgozó női lét kihívásaira (mit vegyek ma fel), de a manapság menő kurvás-szörnyes babák identitásformáló erejéről bizony erőteljesen megoszlanak a vélemények. Próbálkozhatsz ugyan hagyományos csecsemő vagy szép babák vásárlásával szépíteni a helyzeten, de egy idő után be kell ismerned, hogy a kétfejű, hatkezű, zöld hajú szellemsellőlánynál nincs ma menőbb cucc a piacon. Hogy ez milyen női mintát ad? Majd húsz év múlva kiderül…
6. A pisilés igazi tortúra
Az anyák többsége alig várja, hogy végre lekerüljön a pelus – ám ami a fiús anyáknak igazi büszkeség, az a lányos anyák számára maga a téboly. Mert egy kisfiút már kétévesen el lehet küldeni az erdőben a bokorba, de a lányok még évekig képtelenek egyedül elvégezni a dolgukat, ha nincsenek otthon. Az ember pedig választhat, vagy igyekszik derékszaggató módon izomból megtartani a növekvő kislányt a kétes higiéniájú nyilvános mosdó felett, vagy több tekercs WC-papírral, fertőtlenítő kendővel szerelkezik fel minden egyes kimozdulásra.
Akár örülnek, akár hisztiznek, akár izgatottak, a lánygyerekek hajlamosak több oktávval magasabb hangon elmondani, ami a fejükben jár. Az a filmekben látható plázacicás agyleszívó hang, amitől az üvegpohár is elreped, tényleg létezik, és akinek hajlamos a gyereke arra, hogy fejhangon beszéljen, azt a füldugó sem védi meg az agykárosodástól. A lényege éppen ez amúgy: hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni.
8. A frizurakészítéshez nem elég a diploma
Döbbenetes látni, hogy az egyébként ügyes, talpraesett apukák milyen ügyefogyottá tudnak válni, ha ki kell választani a gyerek ruháját, vagy copfba kell fonni a haját. Emlékszünk ugyebár az apukára, akiből szenzáció lett a neten, mert porszívóval fogta össze a lányai haját. És nem, ez nem egyedi mítosz – a legtöbb férj számára a hosszú haj kezelése ismeretlen terület, és tényleg képesek csíkos harisnyát, pöttyös szoknyával és virágos blúzzal feladni a gyerekre. Az oviban pontosan lehet látni, ki az a kislány, aki apa öltöztetett reggel, és kit anya, még ennél is pontosabb jelzés a frizura. Nincs olyan apa, aki képes lenne hajat is fonni. Na jó, azért van egy apa, aki menő frizurákat készít kislányának, nem véletlen, hogy világhírű lett.
9. A szoknya télen is elfogadható viselet
A hercegnők csak szoknyát hordanak! – kiáltott rám dühösen a saját lányom, amikor télvíz idején nadrágot akartam rá húzni. Merthogy kérem, a nadrág az nem szép. Bezzeg a szoknya! Főleg a pörgős, amivel lehet a barinők előtt virítani. Mivel annak idején sehol nem találtunk közös halmazt télidőben elfogadható szoknyák felhozatalában, nálunk annak idején az vált be, hogy mindkettőt ráadtam a gyereke. Igen, az overall fölé a szoknyát is. De mostanában séta közben úgy látom, ez ma már szinte divattá lett. Egyáltalán nem számít extrém viseletnek.
10. Minden szép, ami rózsaszín. Pláne, ha csillámos.
Van valami a rózsaszínben, ami elképesztő erővel vonzza a kislányok szemét, legyen az ruha, cipő vagy póniló, az a legszebb, és kész. Ráadásul minél élénkebb és harsányabb az árnyalat, bizonyos kor alatt annál szebbnek minősül az adott termék. A szemkiverős rózsaszínt pedig csak egyetlen dolog tudja überelni, a csillám. Így manapság a gyártók, biztos, ami biztos, mindenre dobnak egy kis csillámot. Hiába minden észérv: a gyerek szemében ez minden szépség csúcsa, és nem fog lemondani arról, hogy az övé legyen, míg el nem költözik. Ne aggódjunk: a saját lakása ezután elegáns szürke minimalista lesz. (Ellentétben a romokban hagyott csillámos rózsaszín szülői otthonnal.)
