Hazánk védett madarai

Ismerkedjünk meg – a teljesség igénye nélkül – néhány védelemre szoruló fajta jellemzőivel, veszélyeztetett madarainkkal.

Jégmadár (Alcedo atthis)

Szalakótaalakúak rendjébe, a jégmadárfélék családjába tartozik. Északnyugat-Afrikában, Ázsiában és Európában terjedt el. Állandó madár, bár az északiak télen délebbre húzódnak, elvándorolnak. A meredek partú, tiszta vizű patakokat kedveli, melyekbe lyukait fúrja. A bejárat kb. 1 méterrel a víz felett van, a fészeküreget halpikkelyekkel és –szálkákkal béleli ki. 6-8 tojást rak. A fiókák 21 nap után kelnek ki. Zsákmányát, a kis halakat vízből fogja.

Feketerigó (Turdus merula)

A rigófélék családjába tartozik. Ázsiában Kínáig és Európában gyakori madár. Erdőkben, de különösen parkokban, kertekben, az ember közelében él. Egy részük áttelel, más csoportjuk Dél-Európába vonul. Fészkét szárakból, gyökerekből fákra, bokrokra építi. 4-6 kékeszöld, barnán és szürkén foltos pontozott és csíkozott tojást rak. 13-14 napig kotlik. A fiókákat mindkét szülő neveli. Évente háromszor is fészkelnek, rovarokkal, gilisztával, csigával, de bogyókkal és gyümölcsökkel is táplálkoznak.

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Gólyaalakúak rendjébe, gólyafélék családjába tartozik. Közép- és Kelet-Ázsiában, Japánban, Északnyugat-Afrikában és Európában él. Az európaiak Afrikában telelnek. Magasságuk kb. 1 méter. Augusztus végén vonulnak el, április első felében érkeznek vissza. Nagy méretű fészkeiket magas fákra, kéményekre, tetőkre építik. 2-6 fehér tojást tojnak, melyeken a hím és tojó 30-34 napig felváltva kotlik. A szülők a fészekbe hordják fiókáiknak a táplálékot, mely rovarokból, kétéltűekből, kis emlősökből, gilisztákból áll. A gólyának nincs hangja, csak kelepelését hallhatjuk.

Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus)

Énekesmadár-alakúak rendjébe, rigófélék családjába tartozik. Kis-Ázsiában, Nyugat-Szibériában, Észak-Afrikában és Európában is elterjedt faj. Főleg Közép-Afrikában telel. Szeptemberben vonul el, és áprilisban érkezik vissza. Erdőben, kertekben és az ember közelében is szívesen él. Fészkét szálakból, gyökerekből, szőrből odvakba, tetőkiugrók alá építi. 5-8 zöldeskék tojást rak. Kétszer költ, 13-15 napig kotlik. Rovarokkal táplálkozik, melyeket ügyesen – röptükben – kap el.

Keresztcsőrű (Loxia curvirostra)

Énekesmadár-alakúak rendjébe, pintyfélék családjába tartozik. Élőhelyei Ázsia mérsékelt övezete, Észak-Amerika és Európa. 17-18,5 cm hosszú. Fenyvesekben él, ahol különböző időszakokban fészkel. Ennek tartama függ a tobozok mennyiségétől, melyek magvaival fiókáit eteti. Fészke szorosan a fatörzshöz simul vagy ágvillában ül. A téli fészkek mélyek, faluk vastag. A tojó 3-4 szürkésfehér, ritkán tarkált ibolyaszínű és rőtbarnán foltos tojást rak. Egyedül kotlik 14-16 napig, mialatt a hím eteti. A fiókák csőre kikelésük után egyenes, csak három hét után válik jellegzetesen görbültté.

Pajzsos cankó (Philomachus pugnax)

A lilealakúak rendjébe tartozik. Eurázsia északi vidékeit lakja, elvétve fészkel Közép-Európában is, pl. Lengyelországban és nálunk is. Az európaiak Afrikában telelnek. Átvonulásukkor nagy csapatai találhatók Közép-Európa tavainál. A hímek színezete rendkívül változó, a nász idején nyakukon gallérszerű tolldíszt hordanak. A tojó talajmélyedést kapar, melyet növényi szárakkal és levelekkel bélel ki. Ebbe rakja 4 tojását, melyeken 20-21 napig egyedül kotlik. Rovarokkal, csigákkal, gilisztákkal táplálkozik.