Hódok
Hogy a természetes folyamatokba történő emberi beavatkozás nem feltétlenül okoz galibát, arra a sikeres hód-visszatelepítési kísérlet kínál példát. A korábban Magyarországon gyakorinak számító éles fogú, lapos, pikkelyszerűen csupasz farkú prémes rágcsálót épp a bundája, no meg illatszeralapanyagnak használt pézsmája miatt irtották ki, s mivel ezek ma már nem számítanak árucikknek, az új betelepítés talán sikerrel jár. A WWF által Ausztriából és Németországból importált hódok 1997 tavaszán érkeztek meg a lakóhelyül kiszemelt gemenci ártéri erdőbe.
Ők nem építenek
A hódokról az átlagember legfeljebb annyit tud, hogy kivágják vagy inkább kirágják a fákat, és gátakat építenek. Ez nyilván az amerikai filmek hatása, a gátépítés ugyanis főleg a kanadai hódra jellemző. Az európai, úgynevezett elbai hódok kevésbé járatosak a mérnöki munkában. A gemenci hódok sem túl aktívak a vízépítésben, és inkább azokat az élőhelyeket részesítik előnyben, ahol állandó a vízszint. Ez a vízi rágcsáló hozzátartozik a Kárpát-medencei árterek természetes élővilágához, nélküle az itt kialakult életközösség hiányos lenne.
Betelepülők
Az importhódok a várakozásoknak megfelelően könnyen beilleszkedtek, családot alapítottak. A Duna-Dráva Nemzeti Park kellős közepén az ember nemigen háborgatja a szigorúan védett állatokat, azok pedig járatosak az önvédelemben, így természetes ellenségük alig akad. Éles fogukkal a kutyákat könnyen megfutamítják, s még a nagyobb sasok is legfeljebb a kölyköket tudják elcsípni. Telepítések történtek még a Fertő-tó mellett és a Tisza mentén.
Hiúzok
A hiúz széles körben elterjedt volt Európa és Szibéria erdeiben, élőhelye azonban az erdőirtások következtében nagymértékben csökkent. Pompás prémjéért mindenütt vadásztak rá, s ez szintén kedvezőtlenül hatott állományára. Hossza: 70-110 cm, a hím nagyobb a nősténynél. Utódai száma általában 1-2, legfeljebb 4 kölyök. A hiúzok 10-20 évig élnek. Éjszakai állat, napközben sziklahasadékokban, kisebb barlangokban rejtőzködik. Jó mászó és gyors futó. Általában magányosan él, ragadozó, emlősökkel táplálkozik.
Visszatérő ragadozók
A hiúz a század elején tűnt el az országból, az 1980-as évek közepéig kipusztultnak is tekintették. Mostanában viszont egyre-másra bukkannak fel kóborló példányai az Északi-középhegységben.
Rejtett életet élő óvatos állat, csak véletlenül lehet vele összefutni. A természetvédők legtöbbször nem is a titokzatos macskafélét látják, inkább az utána maradó jelekkel – például lábnyomokkal – találkoznak. Ezek az állatok a visszatelepülés határán állnak. A hiúzprogramok része, hogy a szakemberek megpróbálják megelőzni, hogy a potenciális hiúzélőhelyeken a lakosság indokolatlan félelemből, tudatlanságból megszabaduljon a visszatérést fontolgató ragadozóktól. A hiúz nem bántja az embert, mivel fél tőle. Kerüli lakóhelyét, így azokkal a háziállatokkal sem találkozik, amelyekre veszélyt jelenthetne, elsősorban őzeket zsákmányol. A hiúz 1988 óta áll természetvédelmi oltalom alatt.
Gondoltad volna?
