A lemezen olyan nagyszerű felvételek találhatók, mint a beharangozó single, a Fuoco nel Fuoco, Tűz a tűzben, mely az egész album hangulatát kifejezi. A koncert június 12-én lesz a Kisstadionban 19:30-tól.
Előzenekar: Jovanotti
Ramazotti: Életem
1963. október 28-án születtem Róma egyik szegényebb negyedében. Édesapám falfestőként dolgozott, mellette énekesként is szerencsét próbált. Az iskolában közepes tanulónak számítottam. A nehézségek akkor kezdődtek, amikor konzervatóriumba szerettem volna menni, de nem vettek fel. Ez mind a mai napig nagyon rossz érzés, pedig azóta rengeteg pozitív dolog történt velem. 1972 sajnos nem volt szerencsés év családunk számára. Apám munkanélküli lett, így aztán az autónkat is el kellett adni. Szerettünk volna Ausztráliába kivándorolni, de kérelmünket elutasították.
Zenei karrierem akkor kezdődött, amikor édesapámnak sikerült összehoznia egy találkozót Gianni Raverával, aki a San Remo-i Fesztivál „fejese” volt. Gianni benevezett engem az 1981-es versenyre, a “Voci Nuove di Castrocaro”-ra, ahol a döntőig jutottam, de sajnos az első három közé már nem tudtam beférkőzni. “Rock 80″ – ez volt a címe annak a dalnak, amivel a versenyen szerepeltem. Saját magam írtam a számot – s bár nem volt benne semmi különleges –, mégis ez hozta meg első lemezszerződésemet. Egy igen komoly kiadóhoz kerültem. Az első maxim “Ad un amico” címmel egy évvel később látott napvilágot, de nem lett igazi siker.
Fesztivál San Remoban
1984-ben aztán hirtelen házhoz jött a szerencse, amikor a San Remo-i Fesztiválon előadtam a “Terra Promesse” című dalomat, és ezzel első lettem. Egy évvel később ismét indultam, de “csak” a 6. lettem az “Una storia importante” című felvétellel. A dal és az album – amelyen megjelent – hatalmas siker lett (Cuori Agitati), s nemcsak az olasz, hanem a nemzetközi slágerlistákon is szerepelt.
Harmadik nagylemezem “Tu certi momenti” címmel 1987-ben jelent meg, s ez hozta meg a valódi áttörést, ugyanis sokkal jobban fogyott, mint bármelyik előző albumom. Sokasodó koncertjeim során 9 hónap alatt több mint egymillió ember előtt léptem fel.
1988 tavaszán látott napvilágot a “Musica é” című minialbum. Az eladások messze túlszárnyalták az “In certi momenti”-ét. Kétéves csend után 1990-ben került a boltok polcaira az “In ogni senso”. Ez az album az első amerikai show felvezetője volt. A Radio City Music Hall-ban rendezett koncertre az összes jegy már elővételben elkelt. A hosszú turné végeredménye dupla lemez lett, mely az “Eros in Concert” címet viselte és 1991-ben jelent meg. Ezután egy kis pihenést engedélyeztem magamnak. Három évvel később jött a “Tutte Storie”, amely egész eddigi pályafutásom során a legtöbb energiát vette ki belőlem. Az eredmény: nem kellett sokáig várnom, hogy az album üstökösként robbanjon az eladási listák élére.
Apaság
Nyolcadik albumom, a “Dové c’é Musica” 1996-ban jelent meg. Ez volt az első lemez, melynek én magam voltam az egyedüli producere. A kritikusok egy “új” Eros-ról kezdtek beszélni, aki kifinomultabb, kreatívabb és persze megőrizte régi pozitív tulajdonságait is. Az eredmény hihetetlen volt: 7 millió eladott példány világszerte! Az európai turné kislányom, Aurora Sophie születése előtt néhány nappal fejeződött be. Az ezt követő hónapokban élvezhettem az apaság összes örömét, ez adta meg új lemezem alaphangulatát.
Az “Eros” című best of lemez megjelenése tulajdonképpen hidat képez a múltam és a jövőm között. Egy gyűjteményről van szó, amely az eddigi sikereimet igazi fényükben adja vissza s egyúttal legalább olyan sikeres a nemzetközi popvilágban, mint a “Dové c’é Musica”. Az albumon két duett is található, melyek sokak számára meglepetést okoztak. Az egyik Andrea Bocellivel, a másik Tina Turnerrel.
A jelen pedig: 2000. október 30-án megjelent vadonatúj stúdióalbumomon ismét egy újabb arcomat ismerhetik meg rajongóim.
