Nehéz élet
Comenius, Komensky Márton molnár fia, aki
1592-ben született az akkori Morvaországban, és nem kevés hányattatás, sorscsapás után
1670-ben halt meg a hollandiai Amszterdamban a XXVII. század jeles magyar pedagógusa. A heilbronni egyetemen tanult teológiát, majd Sárospatakon tanított, és
1616-ban lelkésszé avatták. A történelmi változások őt sem kímélték: megfosztották papi hivatalától, könyvtárának könyvei, kéziratai élete során kétszer is megsemmisültek; időnként menekülnie kellett, hivatása azonban megmentésére sietett: tanítói állást vállalhatott.
Logikus újítások
Kezdeményezte, hogy az iskolákban a nyelvtanítás mellett helyet kapjanak az ún. reáltárgyak is, ezt fejtette ki az 1631-ben megjelent Janua linguarum reserata című munkájában. A mű népszerűségéről tanúskodik az a tény, hogy 12 európai és számos ázsiai nyelvre is lefordították. Tőle származik az általános népiskola eszméje is. A Didactica magna, azaz Nagy Oktatástan című alkotását 1628-31-ig írta. Ebben azt fejti ki logikusan, hogy az emberiség “javulása” csak akkor következhet be, ha minden népréteg részesül a nevelésben. Tervezete sok helyen tetszést aratott, eljutott Svédországba, Angliába, Franciaországba is.
Értékes életmű
Rákóczi György özvegyének, Lorántffy Zsuzsannának meghívására elfogadta a felajánlott sárospataki tanári állást, és 1650-től három tanévet töltött itt el. Munkásságával mindvégig a magyar közművelődés fejlesztését szolgálta. 1657-ben Amszterdamban adta ki műveit egyetlen kötetben Opera Omnia didactica címen. Halála után megalakult a Comenius-társaság Berlinben, hogy valamennyi munkáját összegyűjtse. Születésének 300. évfordulóján, 1892-ben, egész Európában megemlékeztek róla. Nálunk Budapesten rendeztek kiállítást a nyomtatásban megjelent műveiből.
