A meder
Házi tavat – főként elsőre – nem érdemes betonból készíteni, hiszen könnyen kiderülhet, hogy például nincs idő a sok gondozást kívánó medencével foglalkozni. Ilyenkor egy szilárdan megépített torzó hosszú évekre elcsúfítja a kertet. Természetesebb, egyszerűbb és főleg olcsóbb, ha szigetelésre fóliát használunk. Ehhez elsőként a tó méretének megfelelő területen ki kell emelni a földet. A ledöngölt fenékre 15 centiméteres vastagságban homokot terítünk. Erre a homokrétegre kerül a fóliaszigetelés, amelyet a meder szélénél 30-40 centiméterrel túllógatunk. A fóliacsíkokat környezetbarát ragasztóval illeszthetjük egymáshoz. A fóliára újabb homokréteg kerül, végül – hogy mutatós legyen a tófenék – nagy szemű folyami kavicsot szórunk bele.
Lefolyóval egyszerűbb
Aki szeretné megspórolni az őszi szivattyúzást, kis szakértelemmel lefolyót is készíthet. Ehhez az alapgödör kiásása után a meder legmélyebb pontjától egy kb. 2 méter hosszú lejtős árkot, majd az árok végén egy fél méter széles, egy méter mély „emésztőt” kell ásni. A tótól az emésztő gödör – az egyébként is használt – közepéig szürke PVC-csövet fektetünk, majd a gödröt egy részben homokkal vagy apró kaviccsal töltjük fel. Ügyeljünk arra, hogy a homok legalább 20 centiméterrel a cső kivezetése alatt érjen véget. A maradék részt nagy szemű kaviccsal töltjük ki, a tetejét pedig földdel fedjük vissza.
A cső tó felőli végére egy könyökelemet illesztünk és a szigetelőfóliával körberagasztjuk. A meder kialakítása után ebbe a könyökbe egy újabb csődarabot helyezünk úgy, hogy a homokágy fölé nyúljon. Iszapfogónak megfelel egy műanyagtányérból készült karima. A kész lefolyót parafadugóval bedugaszoljuk, majd kaviccsal eltakarjuk. Tisztításkor így már csak a dugót kell eltávolítani, és a víz magától elszivárog. Ezzel az építés végére értünk, már csak a partra kilógó fóliaszéleket kell a kiásott földdel beborítani. Legutolsó lépésként elkészítjük a terméskőszegélyt, vagy növényágyakat, melyekkel még vadregényesebbé tehetjük a tavat.
