A műemlékvédelem múltja
Az utóbbi időben nagy figyelem veszi körül műemlékeinket. A történeti múlt legérzékletesebb megelevenítői a paloták, várak, templomok, kertek, ahol történelmünk legfontosabb eseményei lejátszódtak, a szobrok, festmények, mozaikok, melyek magukban őrzik a letűnt korok hangulatát.
A korai törekvések
Az elődök alkotásai iránti tisztelet végigkíséri
a gyakran inkább a rombolással törődő történelmünket. Már a XI. században, Szent László király törvényei kitérnek a régi épületek megóvásának szükségességére. Mátyás humanistái
a reneszánsz szellemében tudományos alapossággal gyűjtötték össze az antik kőfaragványok feliratait, hogy megmentsék őket az enyészettől. A török pusztítása utáni újjáépítéskor a barokk kor építészei gyakran gótikus formájú ablakokat, boltozatokat emeltek, hogy az épület ősi egységét megőrizzék.
Az első szövetségek
A műemlékek megóvását célként kitűző szervezetek a XIX. század elején jöttek létre Európában. A század második felében az állam is feladatának tekintette a műemlékvédelem törvényerőre emelését. A legelső ilyen jellegű szabályozás 1834-ben született Görögországban, a Hellász emlékeit veszélyeztető körülmények miatt. Nálunk 1881-ben – az elsők között – vezették be a műemlékek fenntartásáról szóló rendelkezést, míg hasonló törvényre Franciaországban további 6, Németországban 21, Angliában 32 évet kellett várni.
Négyen a magyar múltért
A gyors állami cselekvés a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Trefort Ágostonon kívül három kiváló tudósnak köszönhető. Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre megszállottként térképezték fel
az elfeledett emlékeinket: padlásokon porosodó festmények után kutattak, tanulmányokat írtak, ásatásokat vezettek, így teremtették meg
az intézményes magyar műemlékvédelmet. Megalakult a Műemlékek Országos Bizottsága. Elkezdődtek a helyreállítások, újjáépítések, híres építészek vezetésével. Köztük a Halászbástya alkotója, Steindl Imrével és a Mátyás-templomot újraálmodó Schulek Frigyessel. Ekkor nyerte el régies, de történeti alapok nélküli formáját a pécsi és a veszprémi székesegyház. Később az eredeti állapot visszaállításának szenteltek figyelmet: az esztergomi várkápolna ilyen szellemű újraépítése a harmincas évek Európájában is egyedülállónak számított – ez Gerevich Tibor hozzáértését dicséri.
Új rendszerek
1957-ben hozták létre az Országos Műemléki Felügyelőséget, mely három és fél évtizeden keresztül látta el a védelmi feladatokat.
A rendszerváltás utáni időszak az OMF átszervezéséhez vezetett, s létrejött a magyar műemlékvédelmet jelenleg is irányító Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMvH).
A hivatal működéséről, a műemlékekkel kapcsolatos jogszabályokról az érdeklődők részletes tájékoztatást kaphatnak az OMvH honlapján,
a www.muemlekvedelem.hu címen az interneten.
