A láma jóváhagyása
Ezeken az alkalmakon, mesélte, mindig egy épp nálunk tartózkodó láma vezeti a szertartást. S ha azt hinnénk, hogy „igazi” láma elvétve fordul meg Magyarországon, minekutána a házasságkötés is épp ilyen ritka – tévedünk. Dévényi Katalin szerint minden évben három hónapot tölt egy láma a közösségben, így van ez az idén is, sőt, most ötvenen Nepálba is elkísérték egyiküket, zarándokútra. (A „láma” egyébként egy teológiai egyetemi fokozat – talán a „hitoktatóhoz” van legközelebb.)
A fogadalom
A tibeti hagyományban nincs az európa terminológiában használt „eskütétel”, tudtuk meg Dévényi Katalintól, következésképp az ifjú pár sem tesz esküt, hogy „holtomiglan-holtodiglan”. A buddhisták pusztán a ceremónia kedvéért elmondott esküvést – amit pár év múlva egy újabb kapcsolat miatt esetleg megtagadnak – nem tartják helyénvalónak. Viszont létezik úgynevezett „fogadalomtétel”, amit önmagunknak – és nem egymásnak vagy Istennek – tesznek, de ez nem kötődik szorosan a párkapcsolathoz. Sokkal inkább az élethez, minden élőhöz való viszonyra vonatkozik, és egy életre szól.
A szertartás
A buddhisták tehát az esküvőn nem „esküsznek.” Ünnepi ruhát öltenek – a lányok többnyire fehéret, de ebben nincs semmilyen megkötés –, meghívják a szülőket, rokonokat, barátokat, s a láma elébe állnak. Ő jókívánságimákat (áldást) mond a családra, a szeretetre, a háború nélküli világra, a gyermekáldásra. Ezt követően minden egyéb úgy zajlik, mint másutt: lakoma következik, édességekkel, tortákkal.
S bár az alkohol a közösség hétköznapi életében nincs jelen, ilyen alkalmakkor „pezsgőt” is bontanak, persze csak mértékkel, ugyanis az egyik fogadalom éppen a „részegségtől és a bódulattól való tartózkodás”. Vannak, akik e szertartást (Magyarországon) a polgári anyakönyvezéssel is kiegészítik, mások viszont elegendőnek érzik a láma imáit ahhoz, hogy házastársakként éljék eljövendő életüket.
