A szent hal
A hal pszichéről Giard Alfréd is ír a Revue Scientifique egyik legfrissebb számában. Ő határozottan amellett foglal állást, hogy a halak értelmi foka figyelemre méltó. Bizonyságul említi a Rila Sacerdotum nevű halfajtát, amely Birma (Hátsó-India) folyóiban, pontosabban Irawadiban él. Ezt
a halat szentnek tartják az ottaniak, ezért halászata szigorúan tilos.
A jámbor bennszülöttek rizzsel és banánnal etetik őket. Ennek hatására
a halak már annyira levetkőzték természetes félénkségüket, hogy hívogató szóra előjönnek, és kézből is megeszik a táplálékot, de még akkor sem menekülnek, ha valamelyik lelkesebb imádójuk a vízből kiveszi és cirógatja őket.
A pisztráng nem felejt
A halak emlékezőtehetségét bizonyítja az is, hogy a pisztrángfélék – melyeknek legnagyobb része ikrázás idején a tengerből a folyóba vándorol – minden évben pontosan ugyanazokat a helyeket keresik fel. Mindezt úgy mutatták ki, hogy némelyiket ellátták fémgyűrűvel, amelyek mindig jelezték
a jegyzett halak tartózkodási helyét.
– Memóriájuk a halaknál alsóbbrendű állatoknak is van, valószínű tehát – fejtegeti Giard -, hogy ez
a tulajdonság a protoplazma (az idegsejtek kinövését, az emlékezést befolyásoló elemi részecske, ami a halaknál ugyanúgy megtalálható) sajátsága, mely nem csupán a felsőbbrendű gerincesekre jellemző.
