2001. Június 30.

Védett halaink

Jó néhány védett természeti értékünkrõl olvashattál már elõzõ témáinkban. Ezekben szerepelt a gólya, a feketerigó, a pajzsos cankó, a keresztes vipera, és más kihalófélben lévõ élõlényeink. Veszélyeztetett hazai halainkról a következõkben olvashatsz.

Békési Kriszti

Szivárványos ökle

Nemrég még nem kellett védenünk

a szivárványos öklét (Rhodeus sericeus amarus), mert elegendő számú volt belőlük, mára veszélyeztetetté nyilvánították. Ez a szép hal a legkisebb, legfeljebb 5-8 centiméteresre megnövő pontyfélénk. A szivárványos ökle nevét hímjének ívás idején felöltött szivárványos nászruhájáról kapta.

Dunai galóca

A pisztrángfélék családjának legnagyobbra és leggyorsabban növő tagja. Ezüstös testén félhold alakú, apró szeplők találhatók. A Duna vízrendszerében őshonos, de mesterségesen szaporítható, ezért máshová is telepítik. A folyók hegyvidéki szakaszán él. 4 éves korára általában 60 cm hosszú és 2 kilogramm súlyú. 5 éves korában válik ivaréretté, ekkor 70-75 cm hosszú és 3-4 kilogramm is lehet. Március-április táján ívik. Élete folyamán elérheti a 2 méteres testhosszt és az 50 kg testsúlyt is. Kisebb példányai elsősorban rovarokkal és apróállatokkal táplálkoznak, a nagyok már kifejezetten ragadozók, a vízi emlősöket és a szárnyasokat is megtámadják. Állományuk a vízi építkezések (duzzasztók, mederszabályozások) és a vízszennyezések miatt jelentősen megcsappant.

Petényi márna

Főképp domb- és hegyvidéki patakokban él. Testhossza a 30 centimétert nem haladja meg. Apró állatokkal táplálkozik. Hasonlít a rózsás márnára – zömökebb alakján kívül megkülönbözteti azonban a bognártüske hiánya, az olajbarna-barnássárga testszín, a hát és az oldal felső felének barna és a néhol foltosan összefolyt pettyezettség. Hátrahajlított farok alatti uszonya eléri a farokúszó tövét, ellentétben a rózsás márnáéval. Ívásideje május-június.

Réti csík

Testhossza elérheti a 30 centimétert. Hátán, oldalain, hosszában sárgásbarnán csíkozott. A száj felső részén 6, az alsón 4 bajuszszálat visel. Elsősorban mocsarak és lápok lakója, megél azonban más vizekben is, ha azokban iszap van. A víz átmeneti kiszáradását mélyen az iszapba ásva magát vészeli át. Oxigénhiány esetén szájon át szippantott levegővel segíti ki magát. A vihart szervezete megérzi, és nyugtalanságával árulja el annak közeledtét. Már kétéves korában ivarérett. Apróállatevő, főleg kisebb kagylókat és csigákat fogyaszt. Május-júniusban a vízi növényzetre rakja le ikráit.