“Menj ki a vadonba, ha tudatosan akarsz élni, szívd ki maradéktalanul az élet velejét, számold fel mindazt, ami nem élet, hogy ne a halálod óráján döbbenj rá, nem éltél.” (Thoreau)
Éljünk egyszerűen!
A célkitűzések egyszerűek: visszautasítani a fogyasztói társadalom materiális javait, leállni a gátlástalan konzumhedonizmussal és más – például természetközelibb – értékekre figyelve egyszerűbb, felelősségteljesebb, de minőségi, emberléptékű, harmonikus, benső békét biztosító létezést megvalósítani.
Kiderült ugyanis számukra: az életszínvonal és az életminőség egymással egyáltalán nem azonos fogalmak, sőt a kevesebb olykor több. Felismerték, hogy az eddig sulykolt, a tömegtájékoztatással mesterien befolyásolt, így az egyéni önmegvalósítással összetévesztendő vásárlói szokások horizontján túl terjedő létmódnak van alternatívája.
Az értékmérő nem az egyén haszna, hanem a közösség, az emberiség java lehet. A jelmondat: aki saját magát változtatja, változtatja világát is.
40 millió amerikai
Amerikában állítólag negyvenmillióan(!) vannak az új trend követői. Kaliforniában a fiatalok fele igyekszik úgy berendezni életét, hogy véget vessen a pazarlásnak és ezzel életük unalmas elherdálásának is. Az is érthető, hogy miért épp Amerikában vált mozgalommá ennek a szemléletnek a felvállalása. Ennek hagyománya is van Amerikában, még ha nem is talált sok követőre a múlt században Thoreau, aki Walden címmel adta ki az akkori fogyasztói társadalomból való romantikus elvonulásának, a természetben eltöltött éveinek (majd visszatérésének) történetét. (Emlékeztet ez a francia Rosseau korára, amelyben a filozófus elmélete a „vissza a természethez” életfelfogás dívott.)
Az elméleti alapok
A tudatos egyszerűség – mondják a mozgalom ideológusai, mint L. Breen Pierce vagy Vicki Robin, de utalhatunk Erich Fromm magyarul is megjelent Birtokolni vagy létezni? c. művére – ott valósítható meg, ahol ez szabad választásból és nem kényszerűen történik. Az értékválság uralta világ nagyobbik felében, ahol az emberek még nem tapasztalták meg a birtoklás “ízét”, ott hiába várnánk, hogy máris korlátozzák igényeiket.
Hamarosan szükségszerű lesz
Egyesek szerint azonban ha nem tesszük meg most, akkor hamarosan szükségszerű lesz az igények lefaragása, mint túlélési stratégia. Az a kérdés, hogy az ember kap-e olyan új jövőképet, amely a fogyasztói szemléletet helyettesítheti, amely elég vonzó számára ahhoz, hogy képes legyen “áldozatot hozni” és feladja, meghaladja szűklátókörű, rövidtávú személyes érdekeit. Végső soron pedig: kap-e olyan módszert, amellyel – egy benső, magas szinten – a saját sorsát befolyásolhatja.
Divat marad?
Félő azonban, hogy a Tudatos Egyszerűség mozgalma is nagyobbrészt inkább divathullámként hódít Amerikában. A többség talán megint csak felült egy új hóbortnak, sikknek, amelyről most – ideig, óráig épp – széltében-hosszában beszélnek. A manipulálhatóság ugyanis a kellően nem edzett tudat esetében majdnem határtalan.
Márpedig a tudat azé, aki műveli. A legjobb, ha az műveli, aki hordozza.
(Csörgő Zoltán – Javaslap, 2000. Mérleg)
