Nyitvatermők
120 millió éven át a nyitvatermők voltak a Föld növényzetének meghatározó elemei. A nyitvatermők általában örökzöld fák, vagy cserjék. Petesejtjük szabadon van, így a pollenek számára könnyen hozzáférhetők. A hím-, és nőivarú virágokat rendszerint más-más egyed hordozza. Az egyik növény porzós tobozaiban nyáron apró, szárnyas pollenszemek fejlődnek igen nagy számban. Ezekben találhatók a hím ivarsejtek. A polleneket a szél szállítja a termős tobozokra, ahol megtermékenyítik a petesejtet. Ilyenkor (nyáron) a termős tobozok pikkelyei kissé szétnyílnak, hogy a pollenszemek elérhessék a céljukat. Ezután a pollenszemek egy úgynevezett tömlőt hajtanak, s ennek segítségével áthatolnak a magkezdeményen. Ez után történik a megtermékenyítés.
Fenyők
A fenyőket jellegzetes tobozaikról és tűleveleikről ismerhetjük fel. A legrégebb óta élő fajok közé tartoznak, amit azzal lehet magyarázni, hogy túlnőnek más növényeken, s ezáltal több fényt kapnak.
A fenyők a leg-ek versenyében is kiemelkedő helyezést értek el:
A legtöbb fenyő örökzöld, ám van néhány ismert lombhullató fenyőféle is. Ezek ősszel ugyanúgy elhullajtják leveleiket, mint a többi fa. Az ősmamutfenyő nevű lombhullató fenyőre először 1941-ben Kínában akadtak rá. Ilyen a vörösfenyő, vagy a mocsárciprus is, aminek néhány példányát a szarvasi arborétumban csodálhatjuk meg. Jellegzetes tulajdonsága a föld színe fölé növő, az oxigén megkötésére alkalmas légzőgyökér.
Kevés olyan fenyőt ismerünk, amelyik a déli féltekén őshonos. Ilyen pl.: az örvösen növő ágai miatt kedvelt díszfa, a chilei fenyő, vagy a Norfolk-szigetről származó “szobafenyő”, ami nálunk is nagy népszerűségnek örvend.
Az örökzöld mamutfenyő a világ legmagasabbra növő fája. Kaliforniában egy 112 méter magasságú faóriás tornyosul. Az óriás mamutfenyő – igaz nem nő ilyen magasra -, növeszti a legvastagabb törzset. A Sziklás-hegységben élő szálkás fenyő több ezer évig is elélhet. Az Arizonai-sivatag egyes fái 4000 évesek. Az eddig talált legidősebb fenyő 4900 éves.
