nlc.hu
Trend
Az erdõ

Az erdõ

Ha a természet szó jut eszünkbe, rögtön erdõt képzelünk magunk elé, pedig egy rét, sõt még egy kietlen sivatag is lehet természetes környezet bizonyos élõlények számára.

Hogy mégis az erdő képe kapcsolódik össze a természet fogalmával, azért van, mert itt valósul meg a legösszetettebb együttélése növényeknek, gombáknak és állatoknak. Az erdőben zajlanak a legbonyolultabb folyamatok, szinte áttekinthetet-len kapcsolatok és kölcsönhatások alakulnak ki élőlények sokasága között, hiszen itt található adott területen a legváltozatosabb flóra és fauna.

Arra a kérdésre, hogy miért az erdők nyújtják a legkedvezőbb feltételeket az élőlényeknek, a föld minden készén, nem számítva persze az óceánokat, nehéz egyértelmű választ adni. A legfontosabb persze az a védelem, amit a fák nyújtanak a náluk jóval apróbb élőlényeknek, hatalmas törzseik, terebélyes lombkoronájuk megkíméli őket az időjárás viszontagságaitól. Ezzel lehetőséget biztosít egy erdei életközösség az érzékenyebb élőlények túlélésére is.

Az erdő létének alapja a fa, a természetnek ez a csodálatosan felépített, művészien kivitelezett alkotása. Minden fa külön világ, rengeteg élőlénynek nyújt élőhelyet. Mivel a fák határozzák meg egy erdő jellegét, a különböző erdőtípusokat ezek alapján rendszerezik. Hiszen míg a legtöbb növény csak egy-két évig él, addig a fák köztudottan több száz évig is élhetnek, ha a fejszék és láncfűrészek megkímélik életüket.

Érdemes szólni róla miért hullatják le bizonyos fák a lombjukat, míg mások egész éven át zöldek maradnak. Ehhez tudni kell, hogy a fák a fotoszintézis során rengeteg vizet párologtatnak el, s a vízveszteséget a talajból szívják fel. Mivel a gyökerek a fagyott talajból nem képesek vizet szívni, a fa nem tudja pótolni a vizet, inkább lehullatja leveleit, és a téli időszakra lecsökkenti anyagcseréjét, hogy tavasszal újult erővel folytathassa az oxigéntermelést.

Ezért élnek lombhullató fák a mérsékelt égövön, míg a trópusokon élő fák lombcseréje folyamatos. Tehát nem biztos, hogy egy örökzöld fa a fenyőfélék rokona: egyszerűen csak mostohább körülmények között él, leveleit viaszréteg borítja, hogy minél kevesebb vizet párologtasson el. Így aztán egész évben fotoszintetizálhat, szárazságra, fagyra való tekintet nélkül.

Magyarország tekintélyes részét még a múlt század elején is erdők borították, jelenleg csak a körülbelül 19%-át. Még az Alföldön is a ligetes, erdőfoltokkal tarkított puszta lenne a természetes. Ám a népességnövekedés következében szükség volt a szántóterületek mellett a tüzelőre és az építőanyagra, az erdők pedig hamar felhasználásra kerültek. A jelenlegi mennyiség is csak félig áll őshonos állományból; tölgyből, bükkből, gyertyánból, a többi mind telepített akácos, fenyves vagy nemesnyáras. Pedig a szemnek is kellemesebb az igazi erdő, mint a szabályos sorokba ültetett egykorú fák látványa.

Ha legközelebb egy madárcsicsergéstől hangos, virágokkal borított erdőn visz keresztül az utunk, álljunk meg egy pillanatra. Merüljünk el a zajos, mégis határtalan csendbe, szívjuk be az avar, a virágok illatát, s érezzük: egy csodának vagyunk részesei. Becsüljük meg ezt a mára már ritkasággá váló élményt, s legyünk azon, hogy ne zavarjuk nyugalmát, ne szennyezzük tisztaságát. S kívánom minden erdőjárónak, hogy e teljes harmónia mélyén ráeszméljen, hol rejlik a legfőbb kincs: saját magunk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top